Aki folyamatosan, sugárzóan tenni akar Salgótarján központja, nyüzsög a város… A Pécskő Patika új, tágas officinája meglepetésként hat rám, mivel amikor én legutoljára itt jártam, akkor még bizony más kép fogadott. Kerekesné dr. Vörös Erzsébet gyógyszertár vezető elegánsan, mosollyal az arcán fogad: - Margitka, ez a napom a Tiéd! Az én tiszteletemre lenne ez az ünnepi hangulat? Meghatottan ülök le az asztalhoz és nézek szét az előkelő könyvtárban, ahol megbeszéléseket, ünnepségeket és továbbképzéseket rendez Zsóka. Ránézek a velem szemben ülő arcára és tudom: egy minden újdonságra fogékony szakemberrel ülök szemben, és egy „én megváltom a világot, ha az nem is akarja” gondolkodóval. Régről ismerjük egymást, a gyógyszerész kongresszuson, Siófokon esténként a Balaton partján sétálva szoktuk megváltani az előbb emlegetett világot.

Zsóka, most hátradőlök a székemben, Neked pedig nincs más dolgod, minthogy mesélsz magadról, mindenről és mindenkiről, ami és akik segítik a munkádat.

1956. ápr. 20-án születtem Kalocsán. Édesanyám Kovács Katalin, édesapám Vörös Sándor. Az általános iskolát helyben végeztem. Hogy honnan jön a kötődésem a gyógyszerészethez? Édesapám a Ligeti Patikában volt kifutófiú. Látta milyen az, ha a táraasztal mögött dolgozik valaki, így a húgának ajánlotta jelentkezzen gyógyszertári technikusnak. Így lett Vörös Ilona gyógyszertári szakmunkás, mert akkor még ez volt a neve ennek a beosztásnak. Édesanyám a jelenlegi Grabarics patikában volt hivatalsegéd. Tanítás után bementem hozzá és láttam mennyit dolgozik. Biztosan Te is emlékszel a nehéz faládákra, a forgácsra, amiből ki kellett szedni az egy hónapi vagy fél hónapi fogyó készletet. Láttam és tudtam, gyógyszertárban szeretnék dolgozni, de nem sötétkék, hanem fehér köpenyben a táraasztal mögött. Így nem volt kétséges, hogy a Kossuth Zsuzsanna Egészségügyi Szakközépiskolába iratkozom be. Orvos nem lehettem, mert a gyakorlatok idején együtt sírtam és nevettem a betegekkel. A segítőkészségem maximálisan megvolt! Így csak a gyógyszerész kar jöhetett szóba. Ja, közben 11 évvel születésem után iker fiútestvéreim születtek, így a gyermekgondozásban én is részt vállaltam. Édesanyám attól kezdve otthon volt velünk.

Szakközépiskolából mentél felvételizni, rátok nem más előírás vonatkozott?

Hát a Kedvessy prof úr nem tudta mit kellene élettanból és korélettanból kérdezni, így összedugta a fejét Gábor „Miki” proffal, és együtt próbáltak kiokoskodni valamit. Csodálatos volt átélni a felvételit és a várakozást. Hát felvettek! Kollégista lettem.

A mesélő arca megváltozik, a sugárzás megszűnik egy pillanatra, keresi a szavakat. Nem akar érzelgős lenni, pedig lehetne.

Élettani gyakorlaton valami fertőzést kaptam. Jöttek a vizsgálatok. Akkor fiatalon tele voltam álmokkal, amit meg akartam valósítani. Hívő ember vagyok, erős életösztönnel. A fertőzés következtében elveszítettem a hajam, gyenge voltam. Kórházba kerültem, kezeléseket kaptam. Elvesztettem az évfolyamomat: tündéri évfolyamról maradtam le, de azt nyertem, hogy csodálatos tanáraim mellettem álltak: Háznagy Bandi bácsi, Rózsa Zsuzsa, dr. Zsoldosné Jeremiás Ildikó (pótanyám) és Kata Mihály tanár úr. Évfolyamtársaim közül Csányi Erzsébet (aki ma már tanár) és a többi szobatárs kitartóan bíztatott. Amikor úgy gondoltam gyenge vagyok a tanuláshoz, megkérdezték: Mit fogsz csinálni, ha feladod?

Magánéleted is megváltozott?

1979-ben megismerkedtem a férjemmel. Miskolcon volt bányamérnök-hallgató. Balatonfüreden kezdtem dolgozni Várfi Marikánál, majd oda kellett pályáznom, ahol a férjem dolgozott, így kerültem Nógrádba.

Nógrádban hol dolgoztál?

Bátonyterenyén, ott szolgálati lakásban születtek a gyerekek.

1981-ben Péter, aki most itt Salgótarjánban, egy másik patikában dolgozik. Felesége dr. Kerekesné dr. Radócs Anikó szintén gyógyszerész, ebben a gyógyszertárban segíti munkánkat.

1984-ben született Gábor fiam, ő klarinét művész. Jelenleg Trentoban fejleszti tudását ösztöndíjasként.

1987-ben pedig Csaba, aki III. éves biomérnök hallgató Debrecenben.

Mi volt életed következő állomása?

17 évig Nagybátony, majd rövid időre Kisterenye. Végül jött a privatizációs időszak és 1998-ban megpályáztam a Pécskő Patikát.

Majd az élet megint közbeszólt és újból talpra kellett állnod.

Igen, egy családi tragédia miatt. Akkor már elkezdtek a vállalkozással, a személyiség fejlesztéssel foglalkozó könyvek ismertté válni. Ezek ismeretében felnőttként is lehetett új álmokat szőni. Tudod mire jöttem rá? Mikor beteg voltam így gondolkodtam, ezek bennem voltak, de csak most tudatosultak.

Gyönyörű lett a patika az átalakítás után, közben végig üzemeltetek? Hogy bírtátok ki?

1999. júniusban kiköltöztünk és novemberben már ismét a régi helyen üzemelt a felújítás után a gyógyszertár. 2000-ben pedig az év patikája 3. helyezett lettünk. Még itt el kell meséljem, hogy visszaköltözés után a szépséges, új patika mennyezete átázott és leszakadt. Mindenki bejött családostul menteni, amit lehet. 2002-ben egy nagy szívműtétem volt, akkor 6 hónapig voltam távol a munkámtól.

A gyógyszertár felújítás előtt

A gyógyszertár felújítás után

Kollégáid hogy érzik itt magukat?

Igazi kollektívává váltunk.

A tisztelt olvasónak el kell mondanunk, hogy a patika nagy területen fekszik. Vannak helységek, ahol Berner kezelés folyhat. Ceragem (szerazsem) ágyon masszíroztathatja magát a beteg. Díjmentes hajvizsgálatot is végeznek, ugyanis a gyógyszerész kolléganőnk OKJ vizsgán kozmetikus képesítést szerzett. Van masszőrük mégpedig egy Erdélyből származó asszisztens kolléganő.  Ami lényeges: parókát is lehet választani – a főnöknő nem felejtette el saját megpróbáltatásai, ott segíti, ahol tud. Ahogy végignézem az egész komplexumot, látom itt még vannak nem megvalósult álmok, ám ahogy én a kolleganőnket ismerem, aki mellesleg a megyei gyógyszerészi kamara elnöke is, ő tudja és gyakorolja is „az álmok azért vannak, hogy megvalósítsuk őket” elvet. Adjon a Teremtő hozzá megsokszorozva munkájuk erejét, kitartást, egészséget – a gondozásra szorulók érdekében is.

G.M.

2010.07.12.