Menopausa – női klimax

Dr. Hacsunc Marina a Menopausa Társaság tagja, a Szent János Kórház 10 éve mûködõ klimax-ambulanciájának – az un. Klimax-csontritkulás Centrum - vezetõ fõorvosa. Õt kérdeztük a nõk változó korral kapcsolatos problémáiról, a klimax gondjairól.


1. Mi a különbség a két kifejezés között: menopausa és klimax?

A menopausa görög-latin eredetû szó, ami egyrészt az utolsó méhûri vérzésre utal, mely után egy évig - de legalább 6 hónapig - újabb vérzés nem jelentkezik. Átlagosan 48-52 év között várható. Korai menopausa esetén a vérzés 40 éves kor elõtt marad el, késõi menopausa esetén a vérzés kitolódik 56-58 éves korig is. A menopausa másrészt utal az utolsó menstruációt követõ hosszú idõszakra, amely a nemi teljesség korától az öregkorig tart, s melyet színezhetnek a petefészek mûködés hanyatlására, majd megszûnésére jellemzõ tünetek. Az átlagos élettartam meghosszabbodása miatt a nõk életük 1/3-t élik le nõi hormon-hiányos állapotban. A klimax/klimaktérium elnevezés görög eredetû, s jelentése szerint az utolsó menstruációt követõ állapotot jelöli: a „változás kora” , „tetõpont, csúcspont” a nõ életében, más megfogalmazás szerint az élet „kritikus” kihívása, ill. „egy lépcsõfok a létrán”, azaz a nõ életének egy új szakasza.

2. Melyek a klimax legjellemzõbb tünetei?

A menopausa közeledtével a szabályos ciklus felborul, rövidül vagy meghosszabbodik, bõ, hosszan tartó vérzések jelentkeznek vagy éppen néhány hónapos vérzéshiány után újraindulnak. A leggyakoribb vegetatív panasz a hõhullámok, a fõként éjszakai verejtékezés, gyakori szívdobogásérzés. Esetenként a psychés tünetek dominálnak, melyek kialakulhatnak a „dominó elv” alapján a vegetatív tünetek következményeként, így az éjszaki verejtékezés alvászavarhoz vezethet, a kialvatlanság fáradékonyságot és teljesítmény csökkenést, ez feszültséget, szorongást, hangulatingadozást, fejfájást okozhat. A menopausát kísérhetik koncentrációs zavarok, memóriazavar, az önbizalom elvesztése vagy a nemi aktivitás és a libidó csökkenése. A hosszabb ideje fennálló nõi nemi hormonhiány a hám sorvadása miatt hüvelyszárazsághoz, visszatérõ hüvelygyulladáshoz, húgycsõ-, és hólyaggyulladáshoz vezet. Nemritkán nõi hormonhiány állhat a vizelettartási panaszok (akaratlan vizelet elcseppenés) hátterében. A kötõszövet változása folytán jelentkezhetnek izületi, kisízületi fájdalmak, és a bõr alatti kötõszövet rugalmasságának csökkenésével. Megváltozhat maga a bõr is. A hosszan, éveken át tartó ösztrogén hiány egyik következménye lehet a törés nélküli vagy töréssel járó gyors csontritkulás, ami - például a combnyaktörést követõ szövõdmények miatt - életveszélyt jelenthet a beteg számára. A másik következmény az ösztrogén koleszterinre és egyéb vérzsírokra kifejtett kedvezõ hatásának elmaradása, ami siettetheti a szív-érrendszeri betegségek kialakulását.

3. Mikor keresse fel egy nõ a klimax-rendelést?

A megszokottnál hosszabb, 10-14 napig elhúzódó vérzés, a túl bõ vérzés, a ciklust nem tartó folyamatos vérzés, maszatolás, az 5-6 hónapos vagy 1 éves ciklus kimaradás után ismét jelentkezõ vérzés hátterében általában mûködési eltérés áll, mégis egészségügyi kürettel ki kell zárni az 1-2%-ban hasonló tünetekkel jelentkezõ, nemi szervekbõl kiinduló rosszindulatú betegségeket. Gyakran keresnek fel bennünket azok az asszonyok, akiknél a hõhullámokra, verejtékezésre alkalmazott ún. „alternatív kezelés” ellenére a tünetek nem enyhülnek. A hüvelyszárazság, az égõ, viszketõ fájdalom a hüvelybemenetben és a szexuális élet kapcsán fellépõ diszkomfort érzés ugyancsak oka a konzultációnak. Súlyos vizelettartási panaszok esetén fontos annak eldöntése, hogy fennáll-e méhelõesés, hólyagsérv vagy a panaszok az ösztrogénhiány következményei. A petefészkek ellenõrzése miatt jelentkeznek azok a betegek, akiknél a petefészkek hátrahagyásával történt a méheltávolítás, továbbá szûrõvizsgálatot biztosítunk a panaszmentes asszonyok számára is. Segítséget, tanácsot várnak tõlünk azok, akiknél a menopausa elsõsorban psychés tünetekben nyilvánul meg. A csont-tömeg csökkenés és csontritkulás kivizsgálása szinte kötelezõ eleme lett a szakrendelésnek, s ezzel lehetõvé válik a csontritkulásban és a következményes törésektõl szenvedõ betegek kiemelése és „nem hormonpótló” vagy hormonpótló kezelése. Egyébként szakrendelésünk egyben Csontritkulás Centrum is, azaz 90%-os támogatással írhatunk fel gyógyszereket a csontritkulás kezelésére.

4. Személyes tapasztalat alapján többen azt állítják, hogy a hormonkezelés következtében elhíztak. Nekik mit ajánl?

A túlsúly kivizsgálást igényel, s amennyiben nincs más betegség a háttérben, azaz az elhízás maga a betegség, életmód változtatást és testsúlycsökkentõ programokban való részvételt javaslunk, mivel ez az állapot számos megbetegedés, így szív-érrendszeri, cukorbetegség, ízületi, vagy rosszindulatú betegség kialakulásának kedvez. Túlsúlyos nõk esetén nem ellenjavallott a hormonpótlás, mégis elsõként ún. „alternatív” kezelést, (természetes hatóanyagokat tartalmazó teákat, így a Lady Klimax teát, E vitamint, Klimint, Klimovitet, a gyógyszerként bevizsgált, füvek hatóanyagát tartalmazó Remifemint, Cefakli-mant, szója vagy méhpempõ tartalmú készítményeket), továbbá rendszeres testmozgást, a stressz helyzetek kerülését, a hõhullámokat kiváltó ételek kerülését javasoljuk, s estenként a gyakoribb szellõztetés is segíthet. Nem szûnõ panaszokra ún. újabban „alacsony adagú” hormonpótlást indítanak. Az 1994 óta mûködõ Klimax / Menopausa Szakrendelésen a kezelt betegeink nem híznak el, tarják testsúlyukat. Köztudott, hogy a hormonoknak lehet némi vízvisszatartó hatásuk, ami egyeseknél inkább enyhe, átmeneti emlõfeszüléshez és nagyon ritkán boka, alsó végtag duzzanathoz vezet, ám ez általában körülbelül 1 kg súlytöbblet. A testsúlynövekedés a menopausában - az elhízás tudomány kutatói szerint - az ebben a korban jelentkezõ általános anyagcsere változás következménye, amihez hozzájárul a korábbi rendszeres mozgás elmaradása és a változatlan táplálékbevitel. Az újabban alkalmazott „alacsony” vagy „kis adagú” hormonpótlás alatt még kevésbé várható elhízás, mindennek ellenére, egy-egy esetben kialakulhat jelentõs testsúlynövekedés, ami azonban a szakirodalomban is ritkaság.

5. Mi igaz abból a szóbeszédbõl, hogy a hormonkezelés rákkeltõ hatású, vagy akár felerõsíthet kezdõdõ rákos folyamatokat?

A menses elmaradása után, a postmenopausában alakul ki a rosszindulatú betegségek kb. 80 %-a. A hormonpótlás nem általában a rosszindulatú betegségek kialakulását, hanem a nõi hormonokra érzékeny szövetekbõl kiinduló rosszindulatú betegségeket befolyásolhat, így elsõsorban a méhtest rák és az emlõrák kialakulásában lehet szerepe. Még nem állnak rendelkezésre meggyõzõ adatok arra vonatkozóan, hogy vajon befolyásolja-e a petefészekrák kialakulását. A rákkialakulás folyamata hosszú, elsõsorban genetikailag meghatározott, többlépcsõs folyamat. Bizonyos gének (BRCA1, BRCA2, p53) öröklött vagy szerzett károsodása korai (40 éve alatt) emlõrák kialakulásához vezet. Az emlõ-rák kialakulás ma ismert legnagyobb kockázata az életkor, azaz az életkor elõrehaladtával nõ az emlõrák kialakulás kockázata. Ezt a folyamatot befolyásolhatja a bõséges alkohol-fogyasztás, a nagyfokú elhízás, fiatalkori sugárkezelés, korai elsõ menstruáció, a késõi menopausa, az elsõ kiviselt terhesség idõpontja, hormonális fogamzásgátlók szedése és az azoknál százszor gyengébb nõi hormonpótló készítmények alkalmazása. Milyen szerepe lehet az ösztrogénnek? Az ösztrogén élettani tulajdonságánál fogva fokozza a sejtszaporodást. Az állandó és felgyorsult sejt utánpótlás alatt az örökítõ anyag, a gének károsodhatnak, „törhetnek”, az információk „elveszhetnek”. Amennyiben a szervezet ezt a hibát nem tudja kijavítani, a normálistól eltérõ, korlátlan szaporodási képességgel rendelkezõ sejtek, sejtcsoportok alakulhatnak ki. A másik út: elõször alakul ki a „rossz” információt hordozó sejt, ami az ösztrogén hatására gyorsabban szaporodik. Eddigi ismereteink szerint bár ösztrogén kezelés alatt a rák gyorsabban fejlõdik, ugyanakkor korábban ismerhetõ fel a betegség, a kezelés idõben, nem megkésett állapotban indulhat, és gyakran végezhetõ emlõmegtartó mûtét. Ösztrogén hatására érettebb típusú daganat alakul ki, ami ritkábban terjed a környezõ szövetekbe, ritkán ad nyirokcsomó és távoli áttétet, és a kezelésekre is jobban reagál, azaz a daganat kevéssé agresszív, ami viszont életévekben mérhetõ. Mivel a hormonpótlás és az emlõrák kapcsolatával foglalkozó tudományos adatok folyamatosan változnak, ezért a hormonpótlás beállítása elõtt fontos a betegek megfelelõ tájékoztatása.
Fontos tudnunk, hogy korai diagnózis és kezelés esetén a betegek 90% - a meggyógyítható.
A legutóbbi nagy betegszámot felölelõ WHI1 (Women’s Health Initiative) vizsgálat megerõsítette, hogy nõi hormonpótló kezelés alatt mind a méhtestrák, mind a vastagbélrák elõ-fordulása csökkent.
Az emlõrák esetében már több a bizonytalanság. A WHI2 csoportban, ahol méheltávolítás miatt a betegek 7 éven át ún. ”egyedüli ösztrogén” kezelésben részesültek, nem emelkedett az emlõrákban megbetegedettek száma. Ez megnyugtató hír volt. A WHI1 vizsgálatban -a jelenlegi ajánlás szerint - nõi és sárgatest hormon kombinációt kaptak azok, akiknek a méhe egészséges volt. A vizsgálat öt éve alatt 8000 „nem kezelt” beteg adatait vetették össze 8000 kombinált hormonpótlásban részesülõ beteg adatával, s a kezelt csoportban nyolccal több emlõrákot fedeztek fel. Tehát ez 5 év alatt mindössze plusz nyolc emlõrákos megbetegedést jelentett. Számítások szerint ez évenként 1 ezreléknyi kockázat növekedés a korfüggõ emlõrák kockázathoz képest.Így újabb adatok megjelenéséig mind a Magyar Menopausa Társaság, mind a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrológiai Társaság azt az álláspontot képviseli, hogy a hormonpótlás lehetõleg ne tartson 5 éven túl, mivel azon belül nem kell számolni az emlõrák gyakoribb megjelenésével. Hormonpótlás alatt nélkülözhetetlen a rendszeres nõgyógyászati rákszûrés, a havonta elvégzett emlõ önvizsgálat és az l-1,5 éven belüli mammográfia, mivel csak így biztosítható a rosszindulatú betegségek korai felismerése és kezelése.

6. Mi az oka annak, hogy az egyik nõ észre sem veszi, hogy a termékeny idõszakból a terméketlen idõszakba lépett, szinte tünetmentes, a másik pedig éveken keresztül szenved a klimatorikus tünetektõl, s ezek közül némelyik – mint például a változó kori depresszió – akár végzetes is lehet?

Való igaz, hogy a nõk kb. 25%-a nem észleli az átmeneti tüneteket, a vérzés fokozatosan vagy egyik napról a másikra marad el, s nem jelentkeznek a fizikai és psychés kimerülés jelei sem. Statisztikák szerint a nõk 75%-a panaszol heves vegetatív tüneteket, ebbõl 70%-nál a tünetek legalább két évig, 25%-nál kb. 5 évig tartanak, és szerencsére csak 5% éli át a tünetek teljes skáláját egész életen át. Ennek számos magyarázata lehet: az ösztrogénszint hullámzása, az ösztrogénszint hirtelen csökkenése, vagy a központi idegrend-szerben termelõdõ és a ciklus szabályozásában szerepet játszó hormonszintek hullámzása.
A depresszió gyakorisága - vizsgálatok alapján - inkább a változókor elõtt 5 évvel emelkedik. Depresszió gyanúja esetén (nyomott hangulat, eltávolodás a családtagoktól, szorongás, reménytelenség, tehetetlenség érzése, önvádlások, nehezen meghozott döntések, bûntudat, önbizalomvesztés, öngyilkossági fantáziák), tekintve, hogy az állapot nem ösztrogénfüggõ, és nem is ösztrogénpótlás lesz a megoldás, ezért az ilyen beteget mielõbb lássa psychiáter A ma nagyszámban rendelkezésre álló psychiátriai készítményekkel elérhetõ, hogy a betegség ne legyen végzetes egy asszony számára. Ennek igazolására idéznék egy psychiáter naplójából: „A depresszió mindig meggyógyul, van akinél rövidebb, van akinél hosszabb idõ alatt, kivéve, ha a beteg öngyilkos lesz a depresszió miatt”. Saját gyakorlatomban – a 10 esztendõ alatt - nem találkoztam „végzetes” depresszióval.

7. Mennyire függ genetikus tényezõktõl az, hogy valakinek problematikus a változó idõszaka, vagy pedig szinte tünetmentes?

A menopausa kutatóknak eddig még nem sikerült megválaszolni azt a kérdést, hogy miért könnyebb ez az idõszak az egyiknek, s miért nehezebb a másiknak. Ennek hátterében akár genetikai ok is meghúzódhat, bár errõl eddig keveset hallottunk. Arra vonatkozóan több adat áll rendelkezésre, hogy a menopausalis tünetek megélését befolyásolhatják bizonyos társadalmi-szociális tényezõk. Így az indiaiak, az arab és afrikai népek csak a vérzés megszûntérõl számolnak be, vegetatív tüneteket nem tapasztalnak, és megváltozott helyzetüket nem krízisként élik meg, hanem a társadalmi megbecsülés új állomásának tekintik. A nyugati típusú társadalmakban a nõk egy része úgy érzi, hogy ahol a fiatalság az érték, ott a változókor fenyegetést jelent. Ez megfosztja a nõt szépségétõl, nemiségétõl, számos korábbi feladatától, ezért ezt az idõszakot az öregség kezdetének, a nemiség elvesztésének szimbólumaként éli meg az ennek megfelelõ heves vegetatív és psychés tünetekkel, és amennyiben menopausát eleve nem tekintik élettani állapotnak, s nem látnak kiutat az új helyzetbõl, identitás zavar, krízisállapot, beteg-szerepbe menekülés alakul ki.

8. Érdemes-e az édesanyáknak errõl is felvilágosítani lányaikat?

Az általános felvilágosítás részeként fontos tájékoztatni a leánygyermekeket a nõi ciklus egészérõl, így arról is, hogy valamikor beköszön a menopausa. Fontos felhívnunk a figyelmet arra is, hogy a fiatalkorban észlelt tartós vérzéshiány okát tisztázni kell, mivel a háttérben korai menopausa is meghúzódhat („természetes korai menopausa” jelentkezhet 30 vagy 40 éves kor elõtt is), amit gondosan ki kell vizsgálni, s szükség esetén meg kell kezdeni a kezelést. Mivel a dohányzás sietteti a menopausa kialakulását, ezért a fiataloknak is érdemes megfontolni a dohányzás elhagyását, hogy minél hosszabban tartson a „természetes egészségvédelem”.

Kedves Fõorvos Asszony! Köszönjük az interjút!

OSYNA

2004.07.20.

Kapcsolódó oldalak: