|
|
|
Anikóval Nagykanizsán találkozom, egy temetésen: kiáll a gyászoló tömeg elé, és búcsúztatót mond. Elég a hozzátartozók arcát nézni, ahogy beszél, személyes és őszinte hangon: minden szava talál. Az idős férfi, akitől elköszön, a betege volt, de nyilvánvalóan sokkal több annál: valaki, akit nagyon megszeretett az együtt töltött mindössze három hónapban – akit most valóban megsirat. Anikó tökéletesen felülírja azt a sztereotípiát, amely sokakban a házigondozókról él.
|
|
