Skarlát

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám, 2012. január 2.

Ma már nem hagy maradandó szövődményeket, de roppant kellemetlen

A hideg idő megérkeztével ismét több bölcsődében és óvodában köszöntött be a skarlát szezonja. A streptococcus baktérium egyik változata által okozott betegség napjainkban már nem számít igazán veszélyesnek, de ez még néhány évtizeddel ezelőtt sem feltétlenül volt így. A skarlát ettől függetlenül ma is kellemetlen lefolyású betegség, és mivel elsősorban a gyerekeket veszélyezteti, nem szabad félvállról venni. Dr. Kiss Gábor gyermekorvossal beszélgettünk.

skarlat

 

 

 

Mennyire veszélyes a skarlát?

 

Roppant kellemetlen és intenzív lefolyású betegségről beszélünk, de ma már nem jellemzőek azok a veszélyes szövődmények, amik még néhány évtizeddel ezelőtt is igen gyakoriak voltak. Ma már viszonylag ritka az, hogy a skarlátosokat kórházban, pláne hermetikusan elkülönítve ápolják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a betegség nem lehet veszélyes, és mint mondtam, tényleg igen kellemetlen. Olyan óvintézkedésekre azonban már nincs szükség, mint régebben, amikor az oktatási intézményekben akár zárlatot is elrendelhettek, és speciális fertőtlenítéseket eszközöltek, ha felütötte a fejét a betegség. Fertőtlenítésre persze ma is sor kerül ilyen esetekben, de zárlat már nincs.

 

Úgy tudom, a betegség kórokozója nemcsak skarlátot alakíthat ki…

 

A betegségért a streptococcus nevű baktérium egyes törzsei a felelősök. Ez a baktérium több más betegséget is okozhat, például torok- és tüdőgyulladást, kötőhártyagyulladást, szepszist, középfülgyulladást, sőt, gennyes agyhártyagyulladást is. Már ebből a listából is látszik, hogy nem „kispályás” kórokozóról van szó. A skarlát konkrét okozója a streptococcus pyogenes baktérium, amely toxint termel. Ez ellen a szervezet nem minden esetben rendelkezik ellenanyaggal.

 

Kik kapják el a skarlátot a legjellemzőbben?

 

Felnőttkorra többnyire mindenki védett a fertőzéssel szemben, mert az évek során mindenki átesik egy sor streptococcus okozta megbetegedésen. Ezek közül nem is feltétlenül vesszük észre mindegyiket. A gyerekek azonban erősen veszélyeztetettek, hiszen az ő immunrendszerük még nem olyan erős és fejlett. Elsősorban az óvodás és kisiskolás korosztály szokott megfertőződni, nagyjából a három és kilenc-tíz év közötti gyerekek. Általánosságban egyébként valamivel több mint az emberek harmada esik át élete során skarlátos megbetegedésen. Legtöbbször cseppfertőzéssel terjed a baktérium, és elsősorban a torok a kapu, amin át bejut a szervezetbe, de gyakran a fül vagy a bőr egyes sérülései is fertőződhetnek elsőként.

 

Mi a helyzet a csecsemőkkel, terhes nőkkel? Rájuk nézve fokozott kockázatot jelent a betegség?

 

A terhes nőkre és magzatukra nézve az első három hónapban minden fertőzés fokozott kockázatot jelent – ebből a szempontból a skarlát sem kivétel, de egyik irányban sem számít annak. Vagyis nem számít extrém rizikófaktornak a várandós anyáknál, és a felnőttek egyébként is kevésbé hajlamosak ilyen típusú streptococcus-megbetegedésre, mint például az óvodások. Elvi szinten persze lehetséges a fertőzés, de az ilyesmi ritka. Az újszülöttek körében szintén nem jellemző a skarlátos megbetegedés.

 

Mik a betegség legjellemzőbb tünetei?

 

A skarlát magas lázzal és rendkívüli kellemetlenségekkel jár. A testhőmérséklet akár 40 fokosra is emelkedhet, ami ugye már önmagában nézve is veszélyes, főleg kicsi gyerekeknél, vagyis semmiképpen sem szabad elkönnyelműsködni a problémát. A láz mellé hidegrázás, hányás, intenzív torok- és hasfájás társul, de gyakori a mellékesen jelentkező tüszős mandulagyulladás és a nyirokcsomók duzzanata is. Szintén nagyon jellegzetes és látványos tünet a nyelv vöröses, szemcsés elváltozása, illetve természetesen az érdes, vörhenyes kiütések, amik nem azonnal jelentkeznek, hanem egy-két nap elteltével. Maga a betegség egyébként szintén körülbelül ennyit lappang az első tünetek megjelenéséig. Miután pedig elmúlt, hámlásos tünetek jelenhetnek meg a tenyéren és a talpon.

 

Mennyi idő alatt múlik el a skarlát?

 

Antibiotikumos, penicillines kezelés esetén a láz viszonylag gyorsan, akár már egy nap alatt elmúlhat. Maga a kúra egyébként tíz napig tart. Amennyiben a beteg nem kap gyógyszert, négy-öt napba is beletelhet az enyhülés. A penicillin mellett egyébként tüneti kezelést szokás alkalmazni, tehát lázcsillapítókat és ha szükséges, fájdalomcsillapítókat kapnak a betegek. Tulajdonképpen a penicillinkúráknak köszönhető, hogy ma már nem okoz olyan kellemetlen és masszív szövődményeket a skarlát, mint például anyáink, nagyanyáink idejében.

 

Mik voltak ezek a szövődmények?

 

Csupa komoly, akár maradandó károsodással is járó betegség: a fertőzés ráhúzódott a vesére, a szívbelhártyára, az ízületekre, és fájdalmas reumás lázat okozott. Sokan életre szóló szívbetegséggel vagy ízületi panaszokkal küszködtek utána a skarlát miatt. Ma már szerencsére az ilyesmi a fejlett országokban szinte egyáltalán nem jellemző.

 

Oda kell esetleg figyelni valamire különösen a skarlátos beteg esetében?

 

Csak ugyanarra, amire a többi antibiotikumos kezelésnél is: hogy a beteg végig beszedje az antibiotikumot. Vagyis a tíz nap az akkor is tíz nap, ha már a negyedik napra is lényegesen jobban vagyunk. Egyébként különösebb extra erőfeszítésekre nincs szükség: mint minden hasonló fertőző betegségnél, úgy a skarlátnál is könnyen kiszáradhatnak a betegek, így itassuk őket rendszeresen és sokat.