Savas és lúgos sérülések
A tavaly őszi kolontári vörösiszap-katasztrófa kapcsán reflektorfénybe kerültek Magyarországon a különböző veszélyes anyagok által okozott sérülések. Dr. Kertész András bőrgyógyásszal elemeztük, mi is a teendő, ha sav, illetve lúg kerül a bőrünkre vagy a nyelőcsövünkbe. saveslugmaras

Mit értünk sav, illetve lúg alatt, és hogyan osztályozzuk ezeket az anyagokat?

A savak olyan vegyületek, melyek protont adnak át a vízmolekuláknak, a lúgok, másnéven bázisok pedig hidroxidiont szabadítanak fel a vízben oldódva. Ha pH-értéküket nézzük, beszélhetünk gyenge, közepes erősségű és erős savakról: az első kategóriába eső anyagok esetében a pH-érték 5 és 7 közötti, a második esetben 3 és 5 közötti, az erőseknél pedig 1 és 3 közé esik. A gyenge lúgok pH-értéke 7 és 9 közötti, a közepes erősségűek 9 és 11 közötti, az erős lúgok pedig 12-14 közötti pH-értékkel rendelkeznek.

Miért okoz sérülést, ha a bőrünk savval vagy lúggal érintkezik?

A savak hatására kicsapódnak a fehérjék, a szövetek pedig elhalnak. Ez egyszersmind pörkösödéssel is jár a bőrfelszínen. A pörk színe attól függ, milyen savról van szó: fekete, fehér vagy sárga színű elváltozás egyaránt létezik. A salétromsav például barnás, a sósav jellegzetes sárgásfehér, a kénsav sárgás pörkösödést okoz. Ami a lúgokat illeti, ezek hatására a szövetek meglágyulnak, a sejtfehérje pedig elfolyósodik. A bőrön vöröses elváltozást okoznak.

Melyik a gyakoribb?

A hétköznapokban elsősorban háztartási balesetek alkalmával fordulnak elő sav- vagy lúgmarta sérülések, hiszen elsősorban jellemzően a háztartásban alkalmazott szerek savasak vagy lúgosak: így például a különböző vízkőoldók, tisztítószerek. Lúgos anyag okozta sérülésekkel ugyanakkor ritkábban találkozunk, mint savmarással, mivel nagy töménységű lúgokhoz nem igazán juthatunk a boltokban, ezekkel elsősorban az iparban dolgoznak. Mint ahogy ennek eredményét ősszel is láthattuk…

Lehet-e olyan megállapításokat tenni, hogy melyik sérüléstípus veszélyesebb?

Ez nagyban függ attól, hogy milyen savról vagy lúgról van szó, melyik testfelületet érinti a sérülés, milyen mértékben, milyen mélyen, mennyi ideig érintkezett a bőr a veszélyes anyaggal, milyen gyorsan közömbösítették a savat vagy a lúgot, és így tovább. Általánosságban a lúgmarás többnyire mélyebb szokott lenni, és ezáltal a szöveteket is súlyosabban károsítja. Ennek az az oka, hogy a savmarásnál a fehérjék kicsapódása kissé csökkenti a hatást, a pörkképződés pedig megakadályozza, hogy a sav a szövetek legmélyéig hatoljon. Lúgmarásnál ilyesmiről nem beszélhetünk, a káros anyag gyorsan a mélyebb rétegekbe jut.

Mit tegyünk, ha sav vagy lúg fröccsen a bőrünkre?

Az első és legfontosabb feladat a káros anyag közömbösítése.

Vagyis a savmarásra lúgos anyagot teszünk, a lúgmarásra pedig savasat?

Amennyiben ez nem okoz túl nagy időveszteséget, mindenképpen az a legideálisabb, ha a savat enyhe lúggal, a lúgot pedig híg savval közömbösítjük. Ez előbbi esetben szódabikarbóna vagy tej lehet, utóbbiban pedig például ecetsav-oldat vagy citromsav-oldat. Vagyis nem arról van szó, hogy – extrém példával élve – a lúgmarást sósavval kell orvosolni! Szigorúan tilos és rendkívül veszélyes savat vagy lúgot önteni a sérülésre! A megfelelő arányban hígított oldatok a patikákban minden további nélkül beszerezhetők, tehát jól tesszük, ha tartunk otthon ilyeneket. Ha mégsem áll rendelkezésre megfelelő ellentétes kémhatású közömbösítő, kénytelenek leszünk vízzel vagy tejjel „dolgozni”. Először célszerű száraz ruhaneművel letörölni a vegyszert, mert léteznek olyan anyagok, melyek – hőfejlődés mellett – reakcióba lépnek a vízzel. Ilyen például a kénsav. A törlés után következhet a lehetőleg folyóvízzel történő alapos, legalább negyedórás hígítás. Amennyiben folyamatosan hígítjuk a maró anyagot, az végül semlegessé válik, és így kivédhetjük a szövetek károsodását.

Szükség van bármiféle egyéb óvintézkedésre?

Távolítsuk el a sérültről azokat a ruhákat, amelyekre maró anyag került, és úgy segítsünk neki, hogy közben nagyon figyeljünk oda saját magunkra is. Miután a hígítást befejeztük, helyezzünk a sérülésre fedőkötést, és vigyük orvoshoz a beteget. Fontos, hogy ne használjunk semmiféle fertőtlenítőt, tehát sebbenzint, alkoholt vagy bármilyen krémet.

Milyen eltérő ellátást igényel a savmaráshoz képest a lúgmarás?

Ha lúg kerül a bőrre, szintén töröljük le száraz ruhával és mossuk le bő vízzel. A semlegesítésre a már említett citromsav és ecetsav mellett a bórsav a legmegfelelőbb, ez azonban ritkán lelhető fel a háztartásokban, vagyis nagyobb esélye van annak, hogy a másik kettő kerül előbb a kezünk ügyébe.

Mi a teendő, ha valaki savat vagy lúgot nyelt?

A gyomor erősen savas kémhatású, így vele kapcsolatban kétféle veszély áll fent ilyenkor: vagy még savasabbá válik – méghozzá hirtelen –, vagy lúgos lesz. Emellett további probléma a száj, illetve a nyelőcső roncsolódása. Már ebből is látszik, hogy ezekben az esetekben esély sincs a házi kezelésre vagy orvoslásra. Annál is inkább, mert bizonyos töménységű, illetve mennyiségű sav vagy lúg lenyelése viszonylag gyorsan halált okozhat. A sérülthöz tehát minél előbb mentőt kell hívni, addig pedig igyekezzünk közömbösíteni a káros anyagot. Mindkét eset roppant fájdalmas egyébként, hiszen ezek az anyagok felmarják a szájüreget, a nyelőcsövet és a gyomrot. Savnyelés esetén tejet, tojásfehérjét vagy olajat célszerű inni, illetve ezekkel kell alaposan kiöblögetni a száj- és garatüreget. Fontos, hogy szódabikarbóna-oldatot ne igyunk vagy itassunk a sérülttel, ez ugyanis károsíthatja a gyomort. Lúgnyelés esetében szintén tejet, tojásfehérjét, olajat, esetleg citromlé-oldatot vagy ecetsav-oldatot ihatunk az otthon fellelhető anyagok közül. A sérültet hánytatni mindkét esetben szigorúan tilos, és akár életveszélyes is lehet! Amennyiben a fentieken túl vagyunk, a sérült lehetőleg nyugalomban várja a mentőket.

És ha a szemünkbe kerül a veszélyes anyag?

Ebből a szempontból a lúgok különösen ártalmasak, mert súlyosan és viszonylag gyorsan károsítják a szemet, ami persze roppant éles fájdalommal is jár. A szembe került sav ugyanakkor szintén okozhat akár vakságot is. Mindkét esetben alapos, legalább 15-20 perces hideg vizes öblítésre van szükség, utána pedig haladéktalanul orvoshoz kell juttatni a beteget, aki a megfelelő anyagok és eszközök segítségével semlegesíti majd a veszélyes anyagot.

Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám

2011.02.15.