Mindenki megégetheti magát
egesiserulesek Azt szokás mondani, hogy amennyiben egy felnőtt ember öt másodpercig 60 fokos víz alá tartja a kezét, harmadfokú égési sérüléseket szenved, azt pedig már nem szabad félvállról venni. De mitől harmadfokú a harmadfokú égés, hátterét tekintve miben tér el egy nyári lepirulástól, és mikor kell feltétlenül orvoshoz fordulni, ha megégettük magunkat? Dr. Kertész András bőrgyógyásszal beszélgettünk.

Gyakran hallani különböző fokú égésekről, de hogy ez pontosan mit is jelent, azt már kevesen tudják pontosan. Hogyan osztályozhatjuk a különböző égési sérüléseket?

A legenyhébb fokozatú égéseket nevezzük elsőfokú égéseknek. Ezek jellemzője, hogy csupán a felhámot érintik, azaz a bőr legfelső rétegét. Tipikusan ilyen például, ha leégünk a napsütésben, netán pár pillanatra megfogjuk a túl forró edényt: bőrpír és kellemetlen érzés, túlérzékenység jár vele, esetleg duzzanat vagy egy későbbi szakaszban hámlás is, de ezen túlmenően nem okoz más gondot. A másodfokú égések már mélyebb rétegeket is érintenek, azonban e kategórián belül már több fokozatról is beszélhetünk. Felületes az a másodfokú égés, ami nemcsak a felhámot, hanem már az irha felső rétegét is károsította. Ezek jellemzően felhólyagosodott, levedző felszínű, rózsaszínes-vöröses színárnyalatú sérülések, amik roppantul fájnak is. Mély másodfokú égésről beszélünk, amikor az irha alsóbb rétege is károsodik: a sérülés felülete fehér és felhólyagzott, a hólyagok megrepednek, elgennyesednek, elfertőződnek. Ez komoly fájdalommal is jár.

Mennyi idő alatt gyógyulnak ezek a sérülések?

Egy elsőfokú égés viszonylag gyorsan, néhány nap, legfeljebb egy hét alatt. Ha megégettük valaminket, tegyük szabaddá az adott bőrfelületet, tartsuk a sérült testrészt bő hideg víz alá, ami lehetőleg folyóvíz, tehát elsősorban csap. Ezután kenjük be valamilyen speciális hidratáló krémmel vagy fújjunk rá erre a célra kifejlesztett sprayt, így megelőzhetjük azt, hogy lehámoljon vagy kiszáradjon. Lehet kapni különböző antiszeptikus fedőtapaszokat is, ezek is jó szolgálatot tehetnek. Ha a sérülés nagyon fáj, vagy túl nagy felületet érint, menjünk el orvoshoz a biztonság kedvéért.

Mi az igazság a népi gyógymódokkal, például a tejföllel kapcsolatban?

Az, hogy eszünkbe se jusson tejföllel kenegetni a megégetett, leégett bőrfelületet! Egyrészt a sérülés így sokkal könnyebben elfertőződhet, másrészt a tejföl a közhiedelemmel ellentétben nem hűti a fájó felületet, hanem éppen ellenkezőleg, tárolja a hőt. Mindez természetesen az étolajra, zsírra, vajra is áll. Csak rontják a helyzetet.

A másodfokú égésekre is elegendő a hideg víz és a hidratáló krém?

Itt már általában nem, pláne, hogy a bőr felhólyagosodásán egyik sem segít. A hólyagokat megnyithatjuk, de ilyenkor nagy a fertőzésveszély, vagyis a házi kezelés helyett jobban járunk, ha orvoshoz fordulunk ebből a célból. Ezeket a sérüléseket egyébként is célszerű bekötözni a felülfertőződés megelőzése végett, és ez akkor a legbiztosabb, ha szakember végzi.

Milyen gyorsan gyógyul be egy mély másodfokú égés?

Akár egy hónapba is beletelhet a gyógyulás.

Mi különbözteti meg a másodfokú égésektől a harmadfokú égést?

Az, hogy ilyenkor az égés nemcsak a felhámot és az irhát károsítja teljes mértékben, hanem eléri a bőr alatti kötőszöveteket is. Ezek a sérülések szürkés árnyalatúak, esetleg kissé elszenesedett jelleget öltenek. A bőr állaga pergamenszerű és erősen duzzadt.

Igaz, hogy ezek a sérülések már nem fájnak?

Igen, ez azonban nem ad okot örömre, ugyanis azért nem fáj a seb, mert az égés elpusztítja az adott területen lévő idegvégződéseket. A sérülés súlyossága miatt viszont ez nem jelenti azt, hogy a sérült ilyenkor jól érzi magát, hanem éppen ellenkezőleg: nem feltétlenül az adott terület fáj, de mindenképpen rosszulléttel jár az égés.

Miben tér el ettől a negyedfokú égés?

Külső jeleiben nem sokban, a látható tünetek hasonlóak, a negyedfokú égés esetén azonban már a szövetek elszenesedéséről beszélünk. Ilyenkor akár az izmok és a csontok is elpusztulhatnak. Ezek a létező legsúlyosabb égési sérülések.

Jó, hogy felmerült a „súlyos” jelző. Mikor tekinthető súlyosnak egy égési sérülés, akármilyen fokú, és mikor életveszélyes?

Már említettem az imént a tenyerünk méretét. Ez körülbelül az emberi bőrfelület egy százalékát teszi ki. Létezik egy általánosan használatos felosztás, melynek alapján egy kar kilenc, egy láb tizennyolc, a törzs harminchat százaléknyi bőrfelületet tesz ki, ezek a számok nagyjából korrekt viszonyítási pontot adnak. Amennyiben olyan első- vagy másodfokú égésről van szó, ami nem nagyobb tíz százaléknál, vagy legfeljebb két százalékos harmadfokú sérülésről beszélhetünk, és ezek nem a kézen, az arcon vagy a nemi szerveken helyezkednek el, általában könnyűnek tekinthető az égés. Viszont hangsúlyozom, nem vonatkoztathatunk el soha a konkrét körülményektől! Tehát attól is függ, milyen súlyos a helyzet, hogy milyen korú a sérült, milyen egészségi állapotban van, elfertőződött-e a sérülés, netán belélegzett-e forró levegőt vagy lángot, ami a légutakat is megégette, és így tovább… És természetesen az emberi testen sem mindenütt egyformán vastag a bőr, vagyis a sérülés mélysége attól is függ, melyik testtájékra esik. Ami a végzetes következményeket illeti, az égési sérülés fokán is számít, mikortól járhat végzetes következményekkel a baleset, de összességében azt mondhatjuk, hogy amennyiben a bőrünk tizenöt százalékán harmadfokú égési sérüléseket szenvedtünk, az akár halálhoz is vezethet. Ismétlem: ebből a szempontból nem számít, hogy nem fáj a seb! Láttunk már olyan motorversenyzőt, akinek összeégett a felsőteste, a saját lábán szállt be a mentőautóba, aztán nem sokkal később belehalt a sérüléseibe. Ezekkel az égésekkel nem szabad viccelni vagy félvállról venni őket.

Miért veszélyesebbek az égési sérülések az idősekre és a gyerekekre, mint egy ereje teljében lévő felnőttre? Igaz egyáltalán, hogy náluk súlyosabb következményekkel járhat egy égési sérülés?

Igen, igaz. Egy kisgyerek vagy egy idős ember esetében drámai lehet ugyanannak az égésnek a következménye, ami egy fiatal felnőttre vagy egy felnőttre még nem jelent életveszélyt. Ennek oka az említett korosztályokba tartozók eltérő folyadék- és hőháztartásában keresendő. Vagyis azok a testfelület-hányadra vonatkozó értékek, amiket az imént említettem, az ő esetükben mindig kisebbek. Vagyis ha a gyerek leforrázza magát, azonnal vigyük orvoshoz, és ne ringassuk magunkat abban a hitben, hogy majd házilag kezeljük a helyzetet. Nem érdemes kockáztatni.

Minden esetben biztonsággal megállapítható, milyen fokú égést szenvedtünk?

Nem, és nemcsak a „hagyományos” égések esetén lehetnek átmenetek, nem egyértelműen meghatározható állapotok. Az elektromos eredetű égési sérülések például tipikusan olyanok, ahol elég nehéz megállapítani, mennyire komoly a baj, ezek ugyanis gyakran kevés felületi jellel járnak, viszont elképzelhető, hogy emellett súlyosabban károsítják a mélyebben elhelyezkedő szöveteket. Itt említeném meg ismét a légúti égéseket, amikor például a forró gőz belélegzése okoz komoly sérüléseket a felszíni égések mellett. Ezek is roppant veszélyes, akár halálos kimenetelű sérülések.

Az interjút készítette: Dr. Draveczki-Ury Ádám

2011.02.08.