Genetikai óránk zavarai

Dr. Iván László

Egy évvel ezelőtt, 2005 novemberében Iván László gerontológus Professzor Úr „Ma Te, holnap én… - Őszintén az öregedésről” címmel adott nagy érdeklődést kiváltó interjút a MyPIN-nek. Amikor most futó – ritka betegségekkel foglalkozó - sorozatunkban a felgyorsult öregedéssel járó betegségekkel találkoztunk, ismét hozzá fordultunk és ő – a tőle megszokott hivatástudattal – eleget tett a felkérésnek.
Professzor Úr egy Önnel készült interjúban tett említést a progériáról, arról a betegségről, amikor egy gyermek pár év alatt teljesen megöregszik. Máshol olvastam, hogy létezik az „örök gyermekség”, ezt a rendellenességet, amely a progéria ellentéte, a tudósok Turner-szindrómának nevezik. Aki ebben szenved, annak testi fejlődése megáll egy szinten, és nem nő tovább. Genetikai időóránk ezen extrém betegségeivel kapcsolatban tennék fel néhány kérdést:

1.  Olvasva az interneten a témában írt cikkeket, progeria-szindrómák névvel illetik a Hutchinson-Gilford-szindrómát, másutt pedig Werner-szindrómáról beszélnek. Ugyanarról a betegségről beszélünk?

A két szindróma (tünetcsoport) nem ugyanazon kóros folyamat következménye. Ugyanakkor mindkettő a progeria megnevezésű kóros, időelőtti, vagy korai ill. felgyorsult öregedés tünetcsoportja. A progeria szakmai megfelelőjeként használják a progeroid megjelölést is, melynek jelentése: olyan, mint egy korai öregedés, de mégsem ugyanaz, mivel kóros. Közel 170 olyan tünetcsoport ismert, melyek valamilyen öregségi jellegzetességet mutatnak, illetve az öregedés során mint tünet gyakorta előfordulnak, de nem elsődlegesen meghatározott eredettel alakulnak ki. Amennyiben az öregség néhány tünete csoportosul meghatározott okból, szegmentális (részleges) progeroid szindrómáról beszélünk, ugyancsak a progerián belül. A HG-szindróma kisgyermekkorban, a W-szindróma később, ifjú-felnőtt korban jelenik meg.

2. Milyen gyakori az egyik és a másik rendellenesség?  

A progeria-progeroid tünetcsoportok szakmai felismerésének fejlődésével a gyakoriságuk kissé módosulhat, azonban elfogadottnak tekinthető gyakoriság a Hutchinson-Gilford-szindrómánál (progeria infantilis senile): 1/8 millió szülés, a Werner-szindróma heterozygota formájánál: 1-5/millió- a homozygota formánál: 1-25/ millió szülés.

3. Genetikai okai vannak, vagy valami más ok van a háttérben?

A HG-szindróma kialakulásához génmutáció vezet. Az új kutatási eredmények alapján az 1.sz.Kromoszóma LMNA génjében bekövetkező mutáció okozza. Ez a gén felel a sejtstruktúrák kialakításában szerepet játszó Lamina-A protein képzéséért. Kötőszöveti sejttenyészetben biokémia hibák észlelhetők: élettartamuk rövidül, fokozott hyaluronsav termelés észlelhető (akár 14 szeresen),- az un. tropoelasztin képződése gátolódik, ezzel az érképződés is zavart.
A W.-szindróma kialakulásának hátterében olyan, ugyancsak hibás (több) gén okozta működés-zavarok húzódnak meg, melyek a korai öregedést okozó betegségeket,kóros változásokat eredményezik.
A progeriát eredményező kóros folyamat végül is genetikailag alapozott, - a mutáns gén hibásan kódolja a DNS (dezoxiribonukleinsav) kettős-spirál szétcsavarodását irányító Helikáz enzim szintézisét. Emiatt a sejtek életében számos működészavar lép fel és vezet korai vagy felgyorsult öregedéshez.

4.  Melyek a Hutchinson-Gilford-szindróma tünetei?

A HG-szindróma megjelenésének tünetei,(kb. 1 éves kortól indulóan) a következők: sajátos küllem, a gyermek úgy néz ki mint egy „megkopasztott madárka”, - „lovagló ülep” jellegű az altesti része. Jellemző továbbá a terpesz-járás, a betegek körmei és ujjvégei mintegy felszívódtak, hangjuk cérnavékony, szőrtelenek, kopaszok, bőrük átlátszóan elvékonyodott. Kék, drótszerűen keményebb ereik áttűnnek, testméretükhöz képest fejük nagy, szemük távolba tekintő,- mozgásuk nehézkes, roskatag,- az első 10 évben szívinfarktus, szívérrendszeri kórfolyamatok, izületeket deformáló meszesedések, felrakódások jelentkeznek, mellette érelmeszesedés is gyakori, zsákszerű érfal-kiboltosulások (aneurizmák) jelentkeznek. Egészében kisgyermekkorban megjelenő beteg aggastyán képét mutatják az érintettek.

5.  Az öregedés a sejtek elhasználódásához vezet, a folyamat pedig különböző betegségeket eredményez. A Hutchinson-Gilford-szindrómában szenvedő gyermeknek és szüleiknek milyen betegségekkel kell már a gyermek pár éves korában számolniuk?

Az érintett gyermekeknél a következő betegségekre lehet, kell számítani: súlyos mozgásgyengeség, izületi fájdalmak, kis fizikális terhelésre is nehézlégzés, szívtáji nyomásérzés, lassultság és öreges gondolkodás, képzettársítás, bőrük sérülékenyebb,- nagyfokú fáradékonyság, kézujjtapintás – és fogáskészség gyengesége, lassult késztetés, érzelmi színtelenség, közösség kerülés, visszahúzódás, hirtelen rosszullét-hajlam, mely vérnyomáscsökkenéssel jár, -étvágytalanság, önállóságbeli elmaradás, aránylag jó tanulási készség.

6.  A sejtek elhasználódásának látható jelei a „normális” öregedéskor az izmok megereszkedése, a bőr ráncosodása, a haj ritkulása. …és a betegségben szenvedő gyerekeknél mindez látvány szinten is hasonlóan jelentkezik?

A progeriás gyermekeknél több, az öregkorban gyakoribbá váló külső, látható, un. normál öregedési változás is észlelhető, mint pl. az izmok tömegének csökkenése, a bőr ráncosodása, a mozgások lassulása, a kopaszodás és őszülés, a foghíjasság, - de mögöttük különböző kombinációkban, a már említett kóros szöveti és szervi működészavarok, betegségek találhatók, kiegészítve a fentieket, betegségük kórtüneteivel.

7.  Mennyiben tér el a Werner-szindróma az előzőektől?

A korai öregség kórtünetei, betegségei a HG-szindrómához képest későbbi ifjú-felnőttkorban jelentkeznek, - kétoldali szürkehályog képződéssel, akár a szemnyomás fokozódásával, (glaucoma), - a bőr foltos bőrpigment-hiányával, vagy éppen fokozott pigment-foltokkal, a bőr elvékonyodásával együtt járó kiterjedt lábszár-fekélyesedéssel, a lábujjak sajátos zsugorodásával, szénhydrát-anygacserezavarral, un. CH-intoleranciával, (a cukorbetegség kezdeti tüneteivel), csontritkulással, a könyök és sarok bőrének zsugorodásával járó, un. szklerodermia tüneteivel.

8. Van-e valamilyen speciális tünete ez utóbbi betegségnek?

Az előző kérdésre adott válaszból kiemelhetők: a tünetek későbbi életkorban való megjelenése, a szürke hályog, a szklerodermia, a kiterjedt öregségi jellegzetességek és a cukoranyagcsere zavara.

9.  Mit jelent az, ha valaki Turner-szindrómás? Valóban csak a lányok betegsége ez?

Ez egy chromosomális betegség. Előfordulása leánycsecsemőknél ismert, 1:10000-hez gyakorisággal. Az összes fogamzás 0,8 %-ában 45,XO zygota keletkezik, így emberben ez a leggyakoribb jelentős chromosomalis rendellenesség. Ezeknek a zygotáknak kevesebb,mint 3%-a marad meg. A betegség klasszikus formájában a két X chromosoma egyike hiányzik, a karytypus 45,XO. Már a születéskor is felismerhető lehet. Több változata is létezik, valóban a lányok betegsége.

10. Milyen tünetei vannak a Turner-szindrómának?

Klasszikus tünetei a következők: 
-  arcon a felső szemhéjak mélyebben állnak, 
-  az állcsúcs kicsinyke, 
-  a fülek alacsonyabban állnak, 
- a belső szemzugban un. mongol redő látható,
- alacsony termet,
- a nemi mirigyek fejletlensége miatt un. szexuális infantilizmus, 
- a nyak-váll rövidség, mintegy delta-szárnyúságot mutat,
- a hajvonal mélyebben áll, 
- a szájpad gótikusan ívelt, 
- a kéz és láb nyirokduzzanatos, 
- egymástól távol ülő mellbimbók, csökkent fejlettséggel, 
- felfelé fokozottan domborúlt körmök, festenyzett bőrjegyek,
- vesék fejlődési rendellenessége: pl. patkóvese, 
- magas-vérnyomás,
- gyomor-bél vérzékenység, 
- fül-gyulladás hajlam,
- a sebek un.keloidképző hajlama, 
- gyenge tér-és irányérzék, gyenge matematikai képesség,
- szív-érrendszeri rendellenességek: aortaszükület, szívbillentyű eltérés,
- elhízás,
- cukorbetegség,
- pajzsmirigy autoimmun gyulladása,
- gyomorsav hiány,
- szürke hályog,
- izületi gyulladás, gyulladásos bélbetegségek.
További abnormitás az elsődleges menstruáció hiánya.

11. Bár úgy tudom a tárgyalt betegségek igen ritkák és ennek okából talán hazánk kevéssé érintett, az érdekeltek szempontjából nagyon lényeges, vannak-e már esélyek az e betegségekből való felépülésre, vagy még az út elején van a tudomány?

A progeriás rendellenességek problémája hazai vonatkozásban is fontos kérdés, mivel nem csak őszülünk, azaz nő az idősödők és idősek aránya, hanem ugyanakkor még mindig fogyatkozunk is. Ebben a demográfiai trendben különösen fontos, hogy a megszületendők potenciális egészsége biztosítható legyen. A kockázatok halmozott növekedése nálunk is veszélyeztető a progeriák kialakulását illetően, így felismerésük, megelőzésük és majdani befolyásolhatóságuk, nemzeti ügyünk is. A befolyásolás lehetőségei középtávon várhatóak. Módszerük génmódosító, génkorrekciós technikákkal kapcsolódnak. Nemzetközi kutatásokkal kapcsolataink vannak, hazai specialitások gyarapodásával. A már kialakult rendellenességek vonatkozásában érvényes szempont,hogy a génmutációs progeriás folyamatok betegségeit gyógyítás-technikai fejlődéssel és elérhetőséggel kezelhessük.

12. Professzor Úr - a korábban már említett interjúban - utalt arra, hogy a fenti rendellenességek hátterében az ember genetikai órája, ill. a teloméra elmélet állhat. Kérhetném, hogy erről szóljon néhány szót, hogy mi, akik nem vagyunk szakemberek, de él bennünk a kíváncsiság a dolgok oka és az okozatok iránt, vázlatos képet kapjunk a miértről?

Előre kell bocsátanom, hogy eddigi tudományos ismereteink mindinkább alátámasztják azt a feltevést, miszerint életünk genetikailag kódoltan programozott. Az ember öregedése ennek megfelelően ugyancsak programozott, de én-vezérelt tudatossággal és nyitott tanulási lehetőséggel jellemzetten, a belső hibafelismerő és hibajavító (belső repair) lehetőségeink kiegészíthetők életmódunk szervezésével, irányításával. Ily módon az öregedésünk esély-kockázati rendszerében, életmódunkon keresztül esélyeink segítése és kockázataink mérséklése személyiségünkhöz is kapcsolt lehetőség.
A programozottság biológiailag kapcsolódik a „biológiai óra” koncepcióhoz. Életünk folyamatában lezajlanak a növekedés, fejlődés, öregedés és a halál, melyek bizonyos értelemben a fogamzás pillanataiban, - mint a végbemenő változások sorrendje, - mintegy alap-programként beprogramozódnak. Ez a kódolt rendszer nem a konkrét eseményeket, hanem az esemény–történet keretét adja meg. A biológiai óra feltételezése kutatásokhoz kapcsolt. Kimutatták, hogy az agyalapon, a látóideg kereszteződése feletti agyterületen speciális sejtcsoport működik, amely 12 óránként ki-és bekapcsol,- ily módon irányítja az un. circadian ritmus 24 órás programját, az ismétlődő történések biológiai sorrendjét. Ebbe a sejtcsoportba van beépítve a periodicitás genetikai programja. Összeköttetései vannak a középagy melatonin hormontermelő szervével, a tobozmiriggyel. Ez a rendszer, mintegy összerendező és irányító biológiai óraként működik a nappalok és éjszakák, a fény és sötét napszakokhoz alkalmazkodást biztosítva. Befolyásolja szervezetünk jelentős működéseinek, beleértve a sejtjeinket is,- szabályszerű periodicitását.
Minden károsító hatás károsítja a biológiai óránkat is, befolyásolva öregedésünk esély-kockázati arányát.
A biológiai óra koncepcióhoz szorosan kapcsolódik az un. Telomer-óra működése is. Az eukariota kromoszómavégeken található telomerek kiemelkedően fontossá váltak. Az emberi telomer – DNS ismétlődő egységei kromoszómavégenként 2000 példányban ismétlődnek. Ez a terület géneket nem tartalmaz, szerepük a kromoszómavégek védelme, az időbeni működésekben való elhasználódásuk mérséklése, a kromoszómavégek kopásának csökkentése, ill. megakadályozása. Ezt a műveletet egy 1985-ben felfedezett enzim, a telomeráz enzim végzi. A telomer-óra koncepció szerint a sejt telomerjének rövidülésével mintegy mérhető az életkor, a sejtosztódás mennyisége, a lehető kapacitáson belül. Hasonlítható a mondáshoz: elégünk, mint a gyertyaszál. Feltételezték, hogy ezzel az enzimmel akár halhatatlanná is válhatunk és az ezt az enzimet vezérlő gén a „halhatatlanság génje”.
Mint sok más teória és feltételezés, ez is számos újabb kutatást igényel, azzal a megállapítással, hogy az élethossz és az öregedés több kromoszóma több génjének bonyolult rendszerében zajlik, akár a 70%-ával is befolyásoltan. A hosszabbéletűség és rövidebb életűség, valamint a korai öregség kérdéseit a Telomer-óra bizonyára érinti.

Tisztelt Professzor Úr!
Köszönjük az interjút.

OSYNA

2007.01.29.

Kapcsolódó oldalak: