Apás szülés

Dr. Polgár Zoltán

A történelem egyik legnevezetesebb szülése, - amelynek ünnepére nemrég  készülődtünk, - 2006 évvel ezelőtt, talán az akkori időkben is egyedi esetként, már apás szülés volt.
Később azután, egészen a múlt század első feléig az apák szerepe többnyire a család fenntartására korlátozódott. Az ezt követő évtizedekben az anyáknak nemcsak a család összetartására, hanem a mindennapi kenyér-keresetre is koncentrálniuk kellett. Talán ez hívhatta elő azt az igényt, hogy akkor viszont az apákat is be kellene vonni, avatni, mind a szülés – mint a legfájdalmasabb, de egyben legcsodálatosabb – élménybe, mind pedig a várakozás, majd a gyereknevelés procedúrájába.
Jogos igény mindkét részről, hogy az ember ossza meg társával mindazt a jót, de egyben rosszat is, amiben része van. A szülés a világ legcsodálatosabb élménye, (mondom én, a nő, akinek ez a szerencse háromszor is osztályrészéül jutott). Nézzük, mit jelent a másik félnek, az édesapának az erre való felkészülés, majd maga az élmény, az apás szülés.
Persze nemcsak az esemény a fontos, hanem az arra való felkészülés, majd a katartikus élményt követően a kispapa szerepe a családi mindennapokban…

Kérdéseinket dr. Polgár Zoltánnak, a Bajcsy-Zsilinszky Kórház nőgyógyász főorvosának tettük fel, akivel korábban a szülés előtti és utáni szex témakörében mintegy két éve már beszélgettünk.

1.  Standard helyzet: a férfi elvesz egy bomba nőt, majd amikor a család-bővítési projekt beindul, kiderül, hogy ez bizony áldozatokkal jár. Az Ön tapasztalatai alapján hogyan fogadják a férfiak, amikor hírt kapnak első gyermekük világra készülődéséről?

Természetesen az előre eltervezett és várt gyermek fogadásáról beszélünk jelenleg, mert sajnos sokszor előfordul, akár házasságban vagy házasságon kívül, hogy váratlanul, akaratlanul történik a teherbeesés. Ilyenkor más problémákkal kell számolni, de ez egy másik riport témáját jelenthetné.
Visszatérve az eredeti kérdésre, természetesen nagy örömmel várják, és sok esetben nincsenek is tisztában azzal, milyen nagy adománya a sorsnak, ha pár hónap alatt, könnyen megtörténik a teherbeesés. Ugyanis nagyon sok pár életét megnehezíti az, ha a terhesség csak évek múlva, sok-sok vizsgálat, hormonkezelés után alakul ki.
Ezt a tényt azért említem, mert ebben az esetben természetesen az apukák is még nagyobb örömmel, drukkal, izgalommal követik nyomon a terhességet.

2. Mi a tapasztalat arról, hogyan viselik a fiatal férfiak társuk, feleségük alakjának megváltozását? Esetleg már ebben az időszakban rájuk háruló feladatokat, ha egyáltalán van ilyen. Kérjük, mondjon néhány szót a terhesség első időszakának problémáiról a férfi szemével, de az orvos által kommentálva…  

A férfiak természetesen nem tudják előre felmérni és értékelni a terhesség alatti és későbbi külső változásokat. Ezek nagyon szélsőségesek lehetnek, és egy részük csak átmeneti, de bizony előfordul, hogy a terhesség – a szülés után - végleges, maradandó, külsőleg is jól látható változásokat eredményez.
Ezeknek a tolerálása függ a párkapcsolat mélységétől, a férfi alkalmazkodóképességétől.
A terhesség első időszaka is megterhelést jelenthet a kapcsolatra, hiszen nem véletlenül hívják a terhességet „más állapotnak”.
Ilyenkor sok furcsa tünet, panasz jelentkezik, amik nem betegség jelei, hanem csak a terhesség velejárói. (Ilyenek például a megkívánások, az ingerlékenység, a gyakori hasi puffadás, gyakori vizelési inger, a labilis érzelmi reakciók.) Ezeknek az elviselése és tompítása is épp elég nagy feladat egy átlagos mai apukajelöltnek. Ezért itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy aki készül erre az állapotra, utánaolvas, megpróbálja beleélni magát a felesége gondolataiba, érzelmeibe, az sokkal könnyebben, segítőkészebben vészelheti ezt az időszakot.

3. Ön szerint a férfiak mit tehetnek, és mit kell, hogy megtegyenek a kismamáért a terhesség első felében?

Az előbb már utaltam a kora terhességi változásokra. Ezeket tudomásul kell venni, és megfelelő hozzáállással kezelni kell tudni. Röviden a szokásosnál sokkal toleránsabbnak, figyelmesebbnek, megértőbbnek kell lenni!

4.  Mennyiben változik a helyzet a félidő után az apa szempontjából? Egyáltalán hogy viselkedjen egy jövendőbeli apa, várja, hogy megkéri a párja arra, hogy segítsen, vagy próbáljon inkább ennek elébe menni, és ha igen, hogyan?

A terhesség középső harmada viszonylagos nyugalomban telik el. Már elmúlnak a terhesség elején jelentkező, fent részletezett tünetek, ugyanakkor még nem kell félni a szülés körüli problémáktól. Tehát ilyenkor csak a szokásos figyelmesség, lelki támogatás szükséges.

5.  Mit jelent a jövendőbeli apa számára a szülésfelkészítő tanfolyam? Neki is ajánlott ezen részt venni? …és ha igen miért?

Mindenképpen tanácsos együtt elmenni. Ez egy közös program, segíti az összeszokást, ugyanakkor sok olyan információ elhangzik az előadásokon, ami újdonságnak számít, és a szülés körül fontos segítséget jelent.
Ugyanakkor az előadások kapcsán megismerkedhetnek hasonló párokkal, akikkel kicserélhetik gondolataikat, félelmeiket.

6.  Nyilván előre célszerű eldönteni, hogy apás-szülés lesz-e, vagy sem. Milyen jó tanácsokat adna a nagy esemény előtt állóknak?

Az a tapasztalatom, hogy nem annyira előre elhatározás kérdése, hanem inkább a pár ill. a feleség akaratán, hozzáállásán múlik a dolog. Ha a feleség szeretné, akkor egy-két ritka kivételtől eltekintve, a férfiak legyűrik ellenállásukat, és részt vesznek a szülésben.

7.  Eljön a szülés napja. Többnyire Apuka viszi be a Kismamát a kórházba, tételezzük fel, hogy rögtön a szülőszobába. Ilyenkor mi a leendő apuka konkrét teendője ott, a szülőszobán?

Az apukának konkrét teendője nincs, hiszen erre ott vannak a kórház alkalmazottjai. Ilyenkor a legfontosabb a lelki segítség, az együttérzés, az egész folyamatnak a közös átélése. Érezze a feleség, hogy nincs egyedül, van mellette segítség egy számára idegen környezetben, ahol ráadásul még előre kiszámíthatatlan, esetleg rossz, fájdalmas élmények is érhetik.

8. Rögtön az első pillanattól kezdve ott van a Kismamával, vagy csak akkor hívják a tetthelyre, amikor a szülés – hogy szakszerűek legyünk az un. kitolási szakasz - már garantáltan elkezdődött?

Az előbbi válaszból is következik, hogy szó nincs arról, hogy a kismama órákig szenved, kimerült, és akkor jön a kipihent apuka, aki ott jópofáskodik.
Épp az a lényeg, hogy az elejétől kezdve együtt éljék át a szülés folyamatát, kínlódását, hiszen a szülés testileg, lelkileg nagyon kemény, kimerítő, egy életre nyomot hagyó folyamat.
Az egész együttszülésnek az a lényege, hogy ezt a nehéz, megterhelő procedúrát elviselhetővé tegye és közösen átélve azt, a nehézségek ellenére is megszépítse.
Ilyenkor döbbennek rá a férfiak, hogy általuk elképzelhetetlenül nehéz, fizikai és lelki megpróbáltatást jelent a szülés.

9.  A kispapa passzív szemlélője az eseményeknek, vagy aktív résztvevője?

Alapvetően passzív szemlélője, de bizonyos dolgokban aktívan is kell segítenie.

10.  …és ha ez utóbbi, akkor következik a legfontosabb kérdés: Mi a szerepe a szülés során?

A feleség megnyugtatása, segítése, a figyelem elterelése.

11. Mi történik akkor a kispapával, ha menet közben derül ki, hogy császármetszéssel kell világra hozni a kisbabát?

Ilyenkor természetesen a műtőbe nem mehet be, de az előkészületekben ill. az újszülött fogadásában, ellátásában aktívan részt vehet, és ilyenkor ő az első, aki kézbe fogja, dajkálja a kisbabát, amíg az anyukát át nem tolják a műtőből a szülőszobába, ahol még a császár után legalább 6 órán keresztül megfigyelik. Természetesen ilyenkor is a felesége mellett lehet az apuka.

12. Vannak olyan kórházak, ahol azok az apukák, akik a szülésen részt vettek kapnak erről valamilyen bizonyítvány-szerűséget? Erről mi a véleménye?

Ez véleményem szerint felesleges. Nem a papírért kell az előkészítő tanfolyamra járni, vagy a szülésen részt venni, hanem a fentebb leírtak miatt.

13.  Tudna esetleg olyan rövid sztorit mesélni az olvasóknak, ami egy ilyen szituációban „híressé” vált?

Híressé nem vált, de maradandó és kissé meghökkentő volt, amikor éjjen 2 órakor jött a házaspár szülni induló fájásokkal, és amikor kiderült, hogy reggelnél előbb nem várható szülés, akkor az apuka hazament kicsit pihenni, aludni, és reggel nem sokkal a szülés előtt jött vissza jóllakva, kipihenten, amíg az anyuka a rendszereződő fájásokkal, kínlódva eljutott a szülésig.
A tanulság levonását az olvasóra bízom.

14. Az első napok eufórikus hangulata után az első, majd a későbbi hetekhez milyen jó tanácsot adna az ifjú apáknak?

Legyenek tisztában azzal, hogy az igazi megpróbáltatások csak ezután jöhetnek, hiszen a napi munka után aktívan segíteni kell otthon, rosszabb esetben a fél vagy egész éjszakát az anyukával közösen kell átvirrasztani.

15. Egy személyes kérdés: csak szakmai, vagy saját családi tapasztalatai alapján is válaszolt?

Azt remélem, hogy a válaszokból is kiderült, ezek a gondolatok közös tapasztalatból születtek. Így utólag már én is okosabb vagyok, de természetesen, amikor nekem kellett ezeket a gondokat átélni, úgy éreztem, hibát hibára halmozok és a nehézségek fölém tornyosulnak. Ma már sok mindent másképpen csinálnék.

Kedves Polgár Főorvos Úr! Nagyon köszönjük az interjút, reméljük sok jövendőbeli kispapa aggályait sikerült az Ön válaszaival eloszlatni.

OSYNA

2007.01.16.

Kapcsolódó oldalak: