Epilepszia – apró zavar agyunk szerkezetében

Prof. dr. Rajna Péter

Az epilepsziás betegséget már az ókori orvosok is ismerték. Innen származik az egyik elnevezés is, a morbus sacer, azaz szent betegség. Nálunk is megvannak a régmúltra visszanyúló elnevezések, melyekkel ma is találkozhatunk a betegek körében. Ilyenek például: rájött a nyavalyatörés, szívfogás, szívbaj, nehézkór, sülykór, frász. Mindezek utalnak a betegség megnyilvánulására is. Az egészséges emberek kicsit félnek is attól, hogy olyan emberrel kerüljenek kapcsolatba, aki epilepsziás, hiszen sosem lehet tudni, mikor tör az illetőre a roham.
Ahhoz, hogy ezeket a félelmeinket eloszlassuk, meg kell, hogy ismerjük – az egészségügyi felvilágosítás szintjén – az epilepsziát. Ebben segít bennünket Prof. Dr. Rajna Péter, a Semmelweis Egyetem Pszichiátriai és Pszichoterápiás Klinikájának professzora, a Magyar Epilepszia Liga elnöke.

1.   Igaz-e az állítás, hogy több mint 50.000 ember szenved ebben a betegségben Magyarországon?

Sajnos igaz. Sőt, a betegség viszonylag nehéz felismerhetősége miatt ennek a betegszámnak a többszöröse kerül élete során epilepszia “gyanújába”.
Ide kívánkozik még egy megjegyzés: minden epilepsziás beteg rohamokban szenved, de nem minden epilepsziás roham jelent automatikusan epilepszia betegséget. Ezt az érdekes látszólagos ellentmondást a következő fejezetben fejtem ki.

2. Kérem, legyen szíves röviden vázolni az átlagember számára, aki ritkán találkozik ezzel a betegséggel, mi az epilepszia? 

Az epilepszia az agykérgi idegsejtek rövid ideig tartó kóros aktivitásának megnyilvánulása a szervezet állapotváltozásában. Attól függően, hogy melyik agyi területen alakul ki ez a kóros működés, különféle tünetek jelennek meg. (A köztudatban legjobban ismert jelenség, a tipikus rángógörcs például felnőttkorban nem is a leggyakoribb rohamforma.)
Ha ezek az adott betegre jellemző rohamok azután bizonyos biológiai “vezérlés” következtében ismételten fellépnek, akkor beszélhetünk már epilepszia betegségről.
Tudni kell azt, hogy epilepsziás roham, mégpedig éppen a nagyroham, erőteljes behatásokra (például egyéb ártalmat nem okozó erősségű áramütés nyomán) minden egészséges személyben (sőt a fejlettebb idegrendszerrel rendelkező állatfajokban) is kialakulhat. Ezen túlmenően, az egészségesek és a betegek „között” állnak azok a bizonyos hatásokra érzékeny emberek, akiknek életükben egy-két alkalommal fellép az epilepsziás roham, de kizárólag az adott biológiai hatások jelenlétében. Ilyen behatások például az alváshiány, vagy a szaggatott fényingerek, esetleg sajátos biológiai állapotok (magas láz, terhesség stb.) A fentieket alkalmi kiváltó tényezőknek nevezzük. Ezek az emberek nem tekinthetőek epilepsziás betegeknek, hiszen a provokáló tényezők kiküszöbölése számukra teljes egészséget biztosít.

3. Ismertek az epilepszia kiváltó okai?

Nagyrészt igen. Ma azt gondoljuk, hogy az epilepsziás roham megjelenéséhez három adottság együttesen szükséges:
1./ örökletes hajlam,
2./ valamilyen agyi sérülés, vagy annak maradványa (ez bármilyen idegrendszert érintő fejlődési rendellenesség, betegség, baleseti maradvány illetve a keringést, vagy az anyagcserét érintő zavar lehet) és
3./ aktuális biológiai elősegítő tényező.
Az epilepsziák egyes típusaiban a három tényező aránya változó.

4.  Milyen típusai vannak az epilepsziának?

Alapvetően négy alaptípust szoktak elkülöníteni:

1./ az agyszerkezet teljes épsége mellett kialakuló, egyidejűleg az agykéreg széles területét bevonó rohamjelentkezésű (ún. idiopátiás generalizált),
2./ szintén ép agyszerkezet mellett körülírtan induló (ún. idiopátiás gócos vagy fokális),
3./ agyi szerkezeti károsodás (vagy annak gyanúja) mellett az agyat általánosan bevonó (ún. szimptómás generalizált) és
4./ szerkezeti károsodás mellett körülírtan, gócosan induló epilepsziás rohamokkal járó betegség.

Ez utóbbi típus a leggyakoribb felnőttkori forma.
Az idiopátiás típusok indulása érdekes módon életkorfüggő, ezek többsége a gyermekkor betegsége, és szerencsére jóindulatú lefolyású.
A felsoroltakon kívül még számos, ritkábban jelentkező, speciális epilepsziás tünet-együttes ismert.

5.  Hogyan jellemezné az epilepsziás rohamot? A rohamok mindenkinél egyformák? Ha mégsem, akkor az esetleges különbségek mire vezethetőek vissza?

A fentiekből következik, hogy az epilepsziás rohamok sokfélék, változatosak. Egy betegben is jelentkezhet több típusú epilepsziás roham. A rohamok tüneteinek elemzése a szakember számára lehetőséget nyújt arra, hogy felismerje az agyi működészavar területét. A rohamok első jelenségei az agyi kiindulási területet, a további tünetek pedig a működészavar agyi terjedését jelölik ki. Érthető tehát, hogy az általános jellegzetességeken túlmenően szinte minden betegnek „saját” rohamtípusa van.
A legsúlyosabb rohamforma az ún. grand mal roham. Ennek során a beteg azonnal elveszíti eszméletét, elesik, végtagjai rángatóznak. Ez a roham tehát baleseti kockázattal is jár.
A felnőttkor leggyakoribb rohamformája az ún. komplex parciális roham, amely szintén rövid tudatzavarral jár, és a beteg többnyire nem is emlékszik a rosszullétre. A roham alatt magatartási változások, automatikus sztereotip mozdulatok (pl. matatás, nyeldeklés stb.) jelennek meg. Ez a rosszullét többnyire nem jelent baleseti veszélyt, a beteget (és a hozzátartozókat) inkább lelkileg viseli meg. Azok a rohamok, amelyek körülírt agyi területen zajlanak, az adott terület kóros túlműködését idézik elő. Így lehetnek tudatzavar nélkül megjelenő egyes múló izomfeszülések, rándulások, érzészavarok, gondolkodási élmények, vagy akár érzékszervi zavarok is epilepsziás eredetűek. Meg kell még említeni egy jóindulatú rosszullétformát, amelyet ábszansz-nak (absence azaz távollét) neveznek, vagy hagyományosan epilepsziás kisrohamnak. Ez csupán egy pillanatos megrekedéssel jár, a beteg (legtöbbször iskolás gyermek) „elbambul”. Az enyhe jelenségek viszont napjában számtalanszor megjelenhetnek, akadályozva a páciens teljesítményét.

6. Előre jelezheti valamilyen tünet az epilepsziás rohamot, vagy az minden előzmény nélkül pillanatok alatt következik be?

Néhány évvel ezelőtt több magyar központ együttes kutatása során végeztünk az epilepsziás rohamok előérzetére vonatkozó felmérést, amelynek eredménye nemzetközi figyelmet is keltett. Eszerint a betegek több mint fele rosszulléteik jelentős részénél előjelző érzést, vagy tünetet él meg. Ezek között a leggyakoribb és legismertebb a komplex parciális rohamok előtt kialakuló ún. aura (azaz „fuvallat”), egy bizonytalan, de mindig azonos formában megnyilvánuló roham előérzet. Ez azért fontos, mert ennek tudatában a beteg védekezni képes a balesetveszély ellen, sőt, ígéretes kutatások folynak az ebben az időszakban alkalmazható esetleges roham-gátló eljárások témájában. Természetesen sok epilepsziás roham teljesen váratlanul lép fel.

7.  Sokan tartanak attól, hogy egyszer a közvetlen környezetükben valakinél jelentkezik egy roham, és az ember nem tud, nem mer segíteni. Miben segíthet egy rohamnál a kívülálló, ill. mit nem szabad tenni?

Minden „látványos” tünetben szenvedő ember nagy hatással van a szemtanúkra. Így van ez az epilepszia esetén is. A sokszor különös, esetleg bizarr jelenségek, de maga a rángógörcs látványa is megmozgatja az emberek fantáziáját. Ez pedig hiedelmek, vagy éppen tévhitek kialakulásának kedvez. (Ebből fakadhat talán az epilepszia első elnevezése is: „szent betegség”. E mögött az a hiedelem bújik meg, miszerint a roham alatt a beteg kilép a valós világból, megszállottá válik.)
Le kell szögezni, hogy az epilepszia nem elmebetegség.
Az epilepsziás rohamnak talán egyetlen „jó tulajdonsága” van: hogy magától spontán megszűnik (kivéve egy szerencsére igen ritka, életveszélyes állapotot, amelyet státusz epileptikusznak nevezünk). Tehát a szemtanúnak egyetlen teendője van csupán, ez pedig a baleset veszélyétől való megóvás. (Ennek szakszerű módja az ún. stabil oldalfekvés, amelynek során a szájüregben lévő folyadék is kifelé tud távozni.) Nem kell tehát a beteget „lefogni”, sem pedig fakanalat dugni a szájába. Meg kell várni, amíg a tünetek elcsendesednek, a beteg magához tér, és ekkor már képes arra, hogy elfogadja a környezet segítségét. (Amíg a beteg tudata zavart, a kéretlen segítségnyújtást elháríthatja, ellenállást tanúsíthat. Többnyire ebből származik az epilepsziások agresszivitásáról alkotott tévhit.)

8. Meddig tart egy epilepsziás roham, mi történik ilyenkor a beteggel?

Az epilepsziás rosszullétek tartama változó, de a rohamok tünetei pillanatos fennállástól legfeljebb percekig tartanak. Ide kell azonban sorolni a roham utáni időszak jelenségeit is, amelyek akár fél-egy óra hosszat is fennmaradhatnak.
A roham nagy terhelést jelent a szervezet számára. Olyat, mint például egy erős szellemi vagy fizikai igénybevétel. Kifáradáshoz vezet, a regeneráció pedig időt vesz igénybe.
Nem igaz azonban az a feltételezés, hogy a rohamok pusztítják az agy sejtjeit, és hanyatláshoz, elbutuláshoz, elmebetegséghez vezetnek.

9.  Milyen körülmények járulnak hozzá a roham kitöréséhez, vagy ez független a külső környezettől?

A legismertebb epilepsziás rohamprovokáló tényezők közé az alváshiány, a tartósan fennálló szaggatott fényingerlés (pl. stroboszkóp a diszkóban, mértéktelen TV, PC képernyőhasználat), valamint az alkohollal való visszaélés, illetve megvonásos állapot tartozik.
A leggyakoribb belső körülmények közé pedig bizonyos hormonális hatások (pl. nőknél a menstruációs ciklus), illetve a magas lázzal járó betegségek. Arra hajlamos embereknél az erős lelki-érzelmi hatások is elősegíthetik a tünetek megjelenését.

10. Mit lehet tudni a rohamok gyakoriságáról?

Az epilepsziás tünetek súlyosságát a gyakoriság, az erősség és esetleg a jelentkezés sajátosságai határozzák meg. (Szerencsés például az a személy, akinek a rosszullétei kizárólag alvásban lépnek fel, hiszen ez a mindennapi tevékenységet nem zavarja meg.)
A súlyosság szempontjából a balesetveszélyt, a tudatzavar hosszát és mélységét valamint a roham utáni rendeződés jelenségeit szokták figyelembe venni.
Az epilepszia kezelésének elsődleges célja a rohamok teljes megszűntetése.

11. Mit tegyünk/tehetünk, ha vége a rohamnak?

Amint korábban említettem, különleges teendőre nincsen szükség. Meg kell várni a beteg állapotának teljes rendeződését. Vigyázzunk a beteg holmijaira, ha pedig sérülés történt, segítsünk abban, hogy a beteget minél előbb láthassa szakember. Számukra is fontos lehet a rohamjelenségek pontos leírása.

12. Egy roham után mire szoktak emlékezni mindebből a betegek? Mennyire vannak maguknál?

A tudat zavarával járó rohamformák esetén legtöbbször az esemény nem rögzül a beteg emlékezetében. Olyan eset is van, amikor a roham alatt a beteg magatartása rendezett, tehát képes szabályozni viselkedését, azonban a roham után nem emlékszik a történésekre (tehát az emlékbevésés folyamata zavart). A roham utáni teljes rendeződés perceket, leggyakrabban 5-15 percet igényel. A rendeződést az bizonyítja, ha a beteg képes személyes adatait elmondani, felismeri a szituációt.

13.  A beteg érzi, ha jön a roham?

Sok esetben igen. Ez nem jelenti azt, hogy minden esetben tud is ellene védekezni. Részletesebben lásd feljebb.

14. Mitől függ egy epilepsziás roham erőssége? Egyáltalán beszélhetünk kisebb és nagyobb rohamokról? Valahol azt olvastam, hogy kívülállók számára a rohamok néha alig észrevehetőek. Igaz ez?

Ahogy feljebb említettem, az epilepsziás tünetek rendkívül változatosak. Sokszor valóban nehéz felismerni őket. Az ábszansz jelentkezése esetén például (lásd még feljebb) sokszor a pedagógus figyelmezteti a szülőt, hogy a gyerek fáradt, bambul, biztosan este túl sokáig fennmarad, nézi a TV-t.

15. Férfi vagy női betegségnek számít inkább az epilepszia? Öröklődik?

Az epilepszia nem kötődik valamelyik nemhez. A hajlam (nem a betegség!) bizonyos altípusoknál öröklődhet, de a betegség megjelenéséhez ilyen esetben is még további feltételek megvalósulása szükséges.

16. A gyermekkori epilepszia felnőttkorban spontán gyógyulhat? 

Az epilepszia a gyermekkor elsőszámú idegrendszeri betegsége. Szerencsére a gyerekek túlnyomó többsége ifjúkorára meggyógyul. A gyógyulás spontán következik be (úgy gondoljuk, hogy az agykéreg fejlődésének alakulásával párhuzamosan), de a rohamok időszakában epilepsziaellenes gyógyszerek alkalmazása szükséges.

17. Mikor mondható valaki gyógyultnak? 

A hivatalos meghatározás szerint akkor, ha gyógyszer mellett három, gyógyszermentesen pedig további két éven át nem jelentkezik tünete.

18. Előfordul, hogy valakinek csak felnőttkorban jelentkezik először a rohama? 

Természetesen. Minden, az agyat érintő kórállapot vagy sérülés lehet „epileptogén”, azaz kiválthat epilepszia betegséget (de alkalmi epilepsziás tünetet is! – részletesen lásd feljebb). Az epilepszia jelentkezési görbéjének van is egy (a gyerekkorinál alacsonyabb) 60-70 éves életkor körüli második csúcsa.

19. Ha valaki tudja magáról, hogy epilepsziás, társulhat-e ez mondjuk pánikbetegséggel?

Tréfásan szólva azt mondhatnám, hogy az epilepszia nem jelent védelmet a pánikbetegséggel szemben. Komolyabbra véve a kérdését, megállapítható, hogy a betegek jelentős része valóban idegesebb az átlagosnál, sokan (joggal) félnek a rosszullét fellépésétől. Az epilepsziások között tehát sok a szorongásos zavarokban szenvedő személy. (A pánik betegség a szorongásos kórképek közé tartozik.)

20. Az epilepszia gyógyítható, vagy csak karbantartható betegségről beszélhetünk? A terápiát illetően gyógyszerrel vagy műtéttel gyógyítható? 

Az epilepsziák jelentős része a mai lehetőségek mellett kifejezetten jól kezelhető. Klasszikus értelemben vett gyógyszerét ugyan még nem találták meg, de a betegek 70 %-a (gyógyszer mellett vagy a nélkül) tartósan tünetmentesen tartható.
Az első számú terápiás eszköz a gyógyszer. Az utóbbi 10 évben azonban olyan epilepszia alcsoportokat is körülhatároltak, amelyek gyógyításában a műtét lehet a leghatékonyabb megoldás.

21. Mikor javallott a műtét? 

Műtéti megoldás 3 esetben merül fel. Az első az, ha a betegnek olyan operálható agyi betegsége van (például egy daganat az agyállományban), amelynek tünetei között epilepsziás roham is szerepel. Ez hagyományos idegsebészeti probléma, melynek pontos megoldását azonban az epilepszia szempontjából is meg kell tervezni. A második az előző válaszomban említett csoport, amelyben a műtéti eredmények legalábbis elérik, de egyes esetekben felülmúlják a gyógyszeres kezelés eredményét. A harmadik azoknak a súlyos epilepsziás betegeknek a csoportja, akiknél tudjuk, hogy a műtét feltehetően nem hoz gyógyulást, de nagy eséllyel enyhíti a rohamok súlyosságát és a balesetveszélyt.

22. Gyógyszer szedése esetén adódik a kérdés: mi történik, ha egy epilepsziás beteg teherbe esik? Hogyan hat a gyógyszer a magzatra? 

Az epilepsziaellenes gyógyszerek többsége terhességben is alkalmazható, tehát biztonságos. A legelőnyösebb gyógyszerelés kialakításához, valamint a terhesség alatti magzati biztonsági vizsgálatok elvégzése érdekében az epilepsziás betegek tudatos családtervezése erősen ajánlott.

23. A táplálkozási mód hat az epilepsziára? 

Általában nincsenek diétás megfontolások. Az epilepszia nem gyógyszeres és nem sebészi kezelésének sorában viszont az ún. „ketogén diéta” is szerepel. Ez azt jelenti, hogy az étrend legnagyobb része telítetlen zsírsavakat tartalmazó ételekből (pl. olajos magvak) áll. Nem kellemes és nem olcsó étrend. Hatására vonatkozóan a tudományos bizonyítékok mindmáig nem egyértelműek. Alkalmazását szakemberrel kell megbeszélni.

24. Tanult szakmámat illetően én közgazdász vagyok, s az egyetemet elvégezve első munkahelyemen volt egy szintén közgazdász végzettségű lány, aki epilepsziás volt. Ez adja a kérdést: milyen típusú cselekvéseket, foglalkozásokat kell elkerülniük az epilepsziában szenvedőknek? 

Az egyértelműen tiltott szakmák száma elenyésző – tréfásra véve ismét – ilyenek a kötéltáncos vagy az űrhajós.
Komolyra fordítva szót: a munkaalkalmasság az epilepsziás tünetek függvénye. Amennyiben a rosszullétek nem jelentenek veszélyt a beteg és a környezete számára (például, nem járnak tudatzavarral, vagy kizárólag alvás alatt lépnek fel stb.) és a betegek pontosan betartják a kezelési utasításokat, a kezelőorvossal való együttműködésük megfelelő, egyes speciális foglalkozásokat kivéve az epilepsziás egyének gyakorlatilag minden szakmában biztonságosan és eredményesen dolgozhatnak. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy ezek az emberek minden káros szenvedélytől mentesek, kínosan vigyáznak nehezebben megszerzett munkahelyük megőrzésére, tehát az átlagosnál jobb munkaerők.)

Tisztelt Professzor Úr! Köszönjük az interjút. Sokunknak segített abban, hogy felszabadultabban viszonyuljunk epilepsziában szenvedő embertársainkhoz, könnyebben tudjunk nekik segítséget nyújtani, ha erre lenne szükség.

OSYNA

2007.03.12.

Kapcsolódó oldal: