Korunk betegsége – az allergia

Dr. Berta Gyula fényképeDr. Berta Gyula

Az utóbbi 2-3 évtizedben ugrásszerûen megnõtt az allergiás betegségben szenvedõk száma, aránya. Ma már úton-útfélen könnyezõ, prüszkölõ emberekkel lehet találkozni, akitõl ha megkérdezzük: „Influenza?”, akkor az illetõ legyint, „á, csak allergia”. Szinte népbetegségszámba vehetõk a különféle allergiás megbetegedések, vagy csak korábban nem diagnosztizált esetekrõl van szó? Számos kérdés merül fel az allergiával kapcsolatban, amelyeket Dr. Berta Gyula tüdõgyógyász fõorvosnak, a mosdósi Tüdõ- és Szívkórház nyugalmazott osztályvezetõjének tettünk fel.


1. Hogyan határozható meg az allergia fogalma?

Az allergia egy immunológiai folyamat megjelölése. A szervezet védekezõ mechanizmusainak nagyon fontos élettani szerepe van, például a különbözõ fertõzések elleni védekezésben, azonban ez a funkció néha „kisiklik”, és a szervezetbe kerülõ olyan anyagokkal szemben is megnyilvánul, amik nem jelentnek veszélyt (pl. virágporok, állati szõrök, stb.). Ez az eltúlzott, gyorsan kialakuló immunreakció voltaképpen az allergiás reakció, és ennek következményei kóros tüneteket, betegséget váltanak ki.

2. Hogyan leszünk allergiások? Genetikalag kódolt-e az erre való hajlam, vagy szerzett betegség?

A genetikailag meghatározott fogékonyság, hajlam kimutatható, sõt manapság meghatározhatók azok a génstruktúrák, amelyek hordozzák az allergiás betegségre való hajlamot. Hogy ebbõl a hajlamból lesz-e allergiás betegség, az nagyon sok egyéb tényezõtõl is függ.
Ezek elsõsorban a külvilág behatásai, amit összefoglaló néven környezeti ártalmaknak nevezünk. A városi közlekedésbõl eredõ káros anyagok, a füst (a dohányfüst fõleg), vegyi behatások, de a „szellemi környezetszennyezés” is szerepet játszhat abban, hogy a hajlamból egyszer csak betegség lesz.

3. Melyek az allergia tünetei, illetve ezek mennyire függnek attól, hogy milyen típusú allergiában szenved valaki?

A kérdés nagyon helyénvaló, mert alkalmat ad nekem egy téves, pontatlan szóhasználat helyesbítésére. A betegek azt mondják, hogy „allergiám van”. Ez körülbelül annyira pontos, mintha azt mondaná valaki, hogy „fájásom van”. Ebbõl nem lehet kitalálni, hogy a hasa, vagy a feje fáj. Az „allergiám van” sem mond többet.Egy betegnek nem „allergiája” van, hanem allergiás betegsége, ami lehet allergiás nátha, ételallergia, bõrkiütés, de lehet még számos klinikai megnyilvánulása ennek a rendellenességnek. A tünetek természetesen attól függenek, hogy melyik szerv, vagy szervek az allergiás reakció hordozói.
Az allergiás kötõhártya gyulladás szemviszketéssel, könnyezéssel jár, az allergiás nátha orrviszketéssel, rohamos tüsszögéssel, vizes orrfolyással, orrdugulással, az allergiás asztma fulladásos rohamokkal, köhögéssel, az ételallergia hasi tünetekkel, többek között hasmenéssel, az allergiás bõrgyulladás viszketõ csalánkiütéssel. Ezeken kívül is vannak ritkábban elõforduló allergiás tünetek, és természetesen egyszerre többféle allergiás betegség és tünet sújthatja a beteget. Például az ételallergia a hasi tüneteken kívül bõrtüneteket, de egyéb megnyilvánulásokat is okozhat.

4. Vannak-e arra vonatkozóan statisztikák, hányan szenvednek Magyarországon allergikus betegségekben?

Pontos statisztika nincs. Az allergiás betegségek gyakorisága az utóbbi években egyre nagyobb, és fõleg a gyermekekben figyelhetõ meg a betegség gyakoriságának ugrásszerû növekedése. Ma már minden ötödik gyermek szenved valamilyen allergiás betegségben, és elég riasztóak az elõrejelzések az allergiások számának alakulásáról. Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy az utóbbi években olyan jelzések is vannak, amik ennek a tendenciának a megtorpanásáról szólnak, pont azokból az államokból, amelyek eddig élen jártak a betegség elõfordulási gyakoriságában.

5. Az életkor befolyásolja-e az allergia kialakulását? Van-e olyan életkor, amikor már nem valószínû újabb allergia kialakulása?

Életkorokra jellemzõ allergiás betegségekrõl beszélünk, ami csak egy statisztikai gyakoriságot jelent, és nem azt, hogy bizonyos allergiás betegségek csak bizonyos életkorra jellemzõek. A betegeim között vannak olyanok, akiknek allergiás betegsége 50-60 éves korukban vált ismertté. A gyermekgyógyászok elõszeretettel beszélnek ”allergiás menetelésrõl”, ami azt jelenti, hogy a kisgyermekkortól a serdülõkorig (és a felnõtt korig) az egyes életkorokban halmozódnak a különbözõ allergiás betegségformák.

6. Melyek az allergia típusai? Rendszerezhetõk-e valamilyen elv alapján a típusok? pl: pollenallergia, egyéb környezeti allergia (fém, atka, háziállat, nap stb.) ételallergia, gyógyszerallergia, rovarcsípés allergia stb.

A kérdésben szereplõ csoportosítások nem „allergia típust”, hanem részben különbözõ allergiás betegségeket, illetve a betegséget kiváltó okokat jelentenek. Ha a kiváltó okokat kellene csoportosítani, akkor a leggyakoribb osztályozás az, ami házon belüli, illetve házon kívüli okokat különböztet meg.
További csoportosítási lehetõség, amikor szezonális allergiás betegségrõl (ezek elsõsorban a pollenek és bizonyos allergén gombák okozta esetek) és egész évben tartó allergiás betegségrõl beszélünk. Utóbbiak kiváltói a háziporatkák, a háziállatok szõre, a lakásban levõ penészgombák, illetve a környezetünkben található számtalan egyéb allergén.
Nagyon fontos a kérdésben említett két allergia típus, a gyógyszer- és rovarcsípés allergia. Mindkettõ nagyon súlyos allergiás reakciót is kiválthat.

7. Mit kell ezekrõl tudni?

A rovarcsípés allergia a mi éghajlatunkon elsõsorban a házi méh és a darázs méreganyagával szembeni allergiát jelenti. Ez az a jelenség, amikor egy vagy több elõzetes, következmények nélküli csípés után a következõ csípés általános tüneteket is kivált: testszerte viszketést, csalánkiütést, szemhéj- és ajakduzzanatot, súlyosabb esetekben általános gyengeséget, nehézlégzést, a vérkeringés összeomlását. Az igazán súlyos tünetek aránylag ritkák, de ha az elõbb említett általános tünetek közül az enyhébbek mutatkoznak, fel kell készülni arra, hogy a következõ csípés alkalmával sürgõsségi, életmentõ injekcióra is szükség lehet, amit a betegnek magának kell alkalmazni. Ilyen beszerezhetõ, allergológiai rendeléseken fel tudják írni.
Fontos tudni, hogy az a reakció, ami abban nyilvánul meg, hogy a méh-, vagy darázscsípés helye órák (esetleg 1-2 nap) alatt erõsen megduzzad, fájdalmas, nem allergiás reakció, ennek súlyosabb következmény nem lesz.
A gyógyszerallergia is a gyógyszerszedés késõbbi szakában lép fel, nem az elsõ adagoknál. A tünetei az elõbb leírtakhoz hasonlóak. Nem gyógyszerallergia viszont az a sok egyéb kellemetlenség, amit gyógyszerszedés közben a betegek annak vélnek.

8. Vannak-e társbetegségek, ill. kialakulhat-e valami egyéb betegség az allergiából?

Egyes allergiás betegségek hajlamosíthatnak egyéb betegségekre. A teljesség igénye nélkül: az allergiás náthát az orr melléküregeinek krónikus gyulladása követheti. Az allergiás bõrgyulladás hosszabb fennállása után ekcémás jelleget ölthet, illetve, gennyes gyulladásos bõrbetegség alakulhat ki.
De itt kell megemlíteni azt is, hogy bizonyos allergiás betegségek követhetik egymást, társulhatnak egymással. Az allergiás náthában szenvedõk közül elég nagy százalékban lesznek asztmások. Az asztmára jellemzõ finom elváltozások elég nagy számban kimutathatók az allergiás náthásoknál.

9. Elképzelhetõ-e, hogy környezetváltozáskor alakul ki valakinél az allergia, pl. külföldi utazás, új környezet, új ételek kóstolgatása stb.?

Az allergia kialakulásának lehetõségét a beteg magában hordozza. Nem elsõsorban a szokatlan környezet, nem egy új, egzotikus étel okozza az allergiás hajlamot, ezek legfeljebb felszínre hozzák a betegséget, de a tapasztalat szerint az ilyen betegségkezdet ritkaság. A betegség csaknem minden betegnél „itthon kezdõdik”.

10. Ennek a fordítottjaként, befolyásolhatja-e kedvezõen meglévõ allergiánkat a környezet változása? Kell-e gyógyszert szedni, ha a nyaralás alatt (más környezetben) esetleg tünetmentessé válunk?

Ha a megváltozott környezetben nincs jelen az az allergén, ami addig a tüneteket okozta, akkor az a környezet természetesen elõnyös a betegség intenzitása szempontjából. Heves pollen-allergiás tünetek esetén tanácsolni is szoktuk a betegeknek, hogy a számukra veszélyes idõszakban utazzanak el olyan helyre, ahol a kérdéses pollen nem fordul elõ. Nagyon hosszú ideig (hónapokig-évekig) kellene allergén mentes környezetben tartózkodni viszont ahhoz, hogy visszatérve, a megszokott környezetben legalább idõlegesen enyhébb legyen a betegség.
A gyógyszerszedésre vonatkozóan az elõbb elmondottak szinte választ is adnak. Egy-két hetes kinn-tartózkodás alatt a tablettás gyógyszerek szedését nem érdemes felfüggeszteni, a helyi hatású szereknél ez elképzelhetõ.

11. Hogyan történik az allergia kezelése? Megelõzõ jelleggel, vagy az aktuális állapot alatt, kórházban, vagy otthon, és milyen eszközökkel?

A „megelõzõ jelleggel” javasolt intézkedéseket még nem kezelésnek hívjuk. Vannak próbálkozások az allergiás hajlam, illetve a betegség kialakulásának befolyásolására, ezek ismertetése azonban nem fér ennek az interjúnak a kereteibe.
Az aktuális allergiás betegség mindenképpen kezelendõ, ha olyan intenzív tünetei vannak, amelyek elõnytelenül befolyásolják a beteg életminõségét, vagy a betegség súlyosbodásával fenyegetnek. Kezdeti szakban csaknem minden allergiás betegség járóbeteg rendelésen kivizsgálható és kezelhetõ. A hivatalos orvoslás a kezelés alatt gyógyszeres kezelést ért.

12. Ismeretségi körömben, ha valaki allergiás, azt minden szezonban sújtja a betegség számos tünete. Ezért teszem fel a kérdést: Mi jellemzõ a gyógyszeres kezelésre, a tünetek enyhítését szolgálja, vagy megszabadíthat a betegségtõl?

A bevezetõben említett gondolatmenetbõl következik, hogy az allergiás alkattól, illetve a kialakult allergiás betegségtõl való „megszabadulásra” nincs sok remény. Kivételek természetesen lehetnek.
A gyógyszeres kezelés ebben az esetben azonban nem tekinthetõ egyszerû tüneti kezelésnek. A tüneti kezelés a betegség okozta kellemetlenség idõleges javítását jelenti (fájdalomcsillapítás, görcsoldás, stb.) Az allergiás betegségek jelenlegi gyógyszeres kezelési lehetõségei ennél lényegesen többet tudnak, a betegség kialakulásának mechanizmusába avatkoznak bele, de azt véglegesen megoldani nem tudják. Emiatt az allergiás betegség, amikor és ameddig tüneteket okoz, kezelendõ.
A kérdésben idézett eset szezonálisan elõforduló allergiás betegségrõl szól (ez az allergiás betegeknek csak egy része), a szezonban szóródó pollenek váltják ki a tüneteket, a kezelést ezért újra és újra folytatni kell ebben az idõszakban.

13. Gyógyítható-e az allergia? Hallottunk már ún. immunterápiáról is. Anélkül, hogy e témába belemélyednénk, jelenthet-e az immunterápia valamilyen forradalmian új dolgot a gyógyításban?

Az immunterápia majdnem 100 éve alkalmazott eljárás. Természetesen a kezeléshez használt anyagok és módszerek sokat változtak, fejlõdtek. Az immunterápiával a rovarcsípés allergia eredményesen gyógyítható, a kezelés után a beteg az újabb rovarcsípést könnyedén elviseli.Egyéb allergiás betegségekkel kapcsolatban a tapasztalatok sokfélék. Az allergiás nátha az a betegség, amelynél az immunkezelés jól lemérhetõ javulást eredményezhet a betegek egy részénél. Meglehetõsen nehéz meghatározni azonban a betegeknek azt a körét, akiknél ez az elõnyös hatás elõre valószínûsíthetõ.

14. Elképzelhetõ-e az, hogy amire fiatalabb korban allergiások voltunk, az késõbb már nem jelent veszélyt? („csak úgy magától elmúlik”)

Az allergiás betegségek természetes lefolyása rendkívül változatos még ugyanabban a betegben is. Vannak hevesebb, enyhébb, és esetenként csaknem-, vagy teljesen panaszmentes szakaszaik. Ezek a szakaszok hónapokig-évekig tarthatnak. Emiatt nagyon nehéz kimondani azt, hogy „elmúltak”. A különbözõ gyógyító eljárások igazi értékének lemérése is emiatt nehéz az allergiás betegségekben.
Mégis vannak törvényszerûségek: A gyermekkori légúti allergiás betegségek (nátha, asztma) a betegek egy részénél a serdülõkorban megszûnnek. Sajnos közülük nem kevesen 20-30 éves korban ismét tünetesek lesznek, tehát csak idõleges szünetrõl volt szó. Kétségtelenül vannak viszont olyanok, akik késõbb is tünetmentesek maradnak.
Egyes gyógyszerallergiák, és a rovarcsípés allergiák egy része is „kialszik” az életkor elõrehaladtával.

15. Célszerû otthon tartani valamit allergia ellen a házipatikában?

Ha a kérdés azokra vonatkozik, akik valamilyen kimutatott és igazolt allergiás betegségben szenvednek, de idõlegesen panaszmentesek, akkor a válaszom határozott igen. Ezeknél a betegeknél nehezen kiszámítható (a pollen allergiásoknál könnyebben), hogy mikor találkoznak legközelebb a tünetek kiváltásáért felelõs allergénnel, és mikor újulnak ki a tüneteik. Ilyenkor pedig a kezelést, a korábban hatásos gyógyszerrel haladéktalanul el kell kezdeni.Akinek nem volt korábban allergiás tünete, annak felesleges a házipatika állományát allergia ellenes szerrel is gyarapítani.

16. Hová fordulhatunk, ha alapos a gyanú, hogy allergia vizsgálatra lenne szükség? Hol és hogyan történik az allergiabetegek kezelése?

Azt, hogy valakinek „allergia vizsgálatra lenne szükség”, az ezzel foglalkozó orvosnak kell eldönteni, tehát, ha a kérdés arra vonatkozik, hogy hova fordulhat az, aki arra gyanakszik, hogy allergiás betegsége van, akkor a válaszom az, hogy olyan járóbeteg rendelést keressen fel, ahol ezzel a betegséggel foglalkoznak: gégészetet, tüdõgyógyászatot, bõrgyógyászatot és természetesen allergológiai rendelést, ha a lakóhelyén van ilyen.

17. Mire számítson az, aki még nem volt ilyen vizsgálaton?

Az allergiás betegség meglétét alapos kikérdezéssel is lehet valószínûsíteni, de a fent említett rendelések célzott allergológiai vizsgálatokat is szoktak végezni.
Ezeknek egyik fajtája, amikor a beteg bõrén tesztelik a különbözõ allergénekkel szembeni túlérzékenységet: az allergén kivonatából egy cseppet az alkar bõrére cseppentenek, és egy nagyon vékony injekciós tûvel, vagy egy erre a célra készített lándzsával (aminek 1 mm-es szúró vége van) a bõr felsõ rétegét megsértik.
Egyre kiterjedtebben használják a laboratóriumi allergológiai vizsgálatokat, ehhez vénából kell néhány köbcenti vért venni, a többi a laboratórium dolga.
Azt tudni kell, hogy a kimutatott túlérzékenység nem jelent feltétlen oki összefüggést a betegséggel, illetve negatív eredmény esetén is okozhatja a kérdéses allergén a tüneteket, tehát ezeknek a vizsgálatoknak az eredményét mindig a betegség természetével együtt kell értékelni.

18. Igaz-e, hogy egyre kevesebb az allergológus, viszont egyre több a beteg?

Nem igaz. Egyre több allergológus szakorvos van. Azonban a számuk valóban nem tart lépést a betegség gyakoriságának növekedésével, és a betegségrõl kiderített hatalmas ismeretanyaggal. Enyhít a helyzeten, hogy az allergiás betegek többségét kitevõ légúti allergiás eseteket a tüdõgyógyászati és gégészeti rendelések nagy többsége képes diagnosztizálni és kezelni, a bõrgyógyászok pedig mindig is ellátták a bõrgyógyászati allergológiai kórképeket. Ha számolunk azzal, hogy az említett allergiás betegségek idõnként súlyos formát is ölthetnek, nem elõnytelen, ha a felsorolt szakemberek látják el ezeket a betegeket.


Tisztelt Fõorvos Úr! Köszönjük az interjút.


OSYNA


2005.06.28.


Kapcsolódó oldalak: