Dr. Horváth László gyógyszerész

 

dr horvath laszlo  

2018.06.

"Nem elég vágyni:
 a jót akarni kell!
 És nem elég akarni:
 de tenni, tenni kell!
 A jószándék kevés!"
                     (Váci Mihály: Még nem elég) 

A 20 évvel ezelőtt kezdődő PHOENIX továbbképzések első debreceni előadóit Mezei professzor úrnak köszönhetjük. Az idő telt, és az előadók hozták az egyetemi tanulmányaikat ott végző kiválóan teljesítő hallgatókat és a családtagjaikat. Így ma már az akkori tanársegédek professzorokként, egyetemi tanárokként mutatják be kutatási területüket. Egyik elismerést a másik után kapják itt vagy ott, és az idő múlását a sokirányú képzettségük, illetve az ezeket bizonyító diplomák, oklevelek tanúsítják. Akire most kíváncsiak vagyunk, Dr. Horváth László gyógyszerész, egyetemi oktató, a PHOENIX továbbképzések előadója.

 

Élettörténetében érintőlegesen beszélünk a számtalan irányú postgraduális képzések egyikéről-másikáról is, mivel a mi beszélgetéseink inkább az emberről, a családjáról és azokról a történésekről szólnak, melyek alakítják és alakították beszélgető partnerünket. Az Olvasónak el kell árulnom, hogy az ő fiatalsága, a családja és a továbbképzések hosszú idejű folyamata és nagy száma valahogy közvetlenné tette a kapcsolatunkat, így én Lacikázom, de a beszélgetés során megadom a tiszteletet és nem becézem.

Kérem a Tanársegéd urat, mutassa be családját és meséljen iskolás éveiről és fiatal koráról!
1973. május 25-én születtem Miskolcon. Szüleim mind a ketten borsodi kis faluban láttak napvilágot. Édesapám Sályban kisbirtokos – felesdohányos családba született, ő is Horváth László. Nagyapám kétszer megjárta a frontot és 3 évig hadifogságban volt. Ez a körülmény meghatározta a család életét. Édesanyám Kun Klára, szintén kisbirtokos - iparos családba született Vattán, gyógypedagógusként ment nyugdíjba. Ezen az ágon még él a nagymamám, Gonda Klára, 85 éves. A faluban édesanyám mindenki segítségére van, akinek valami ügyes-bajos dolga akad és beadványt vagy más iratot kell kitöltenie a hatóság számára. A nagymamám harsányi családjában többen voltak „füves emberek”. Üknagyapámról is meg kell emlékeznem, ő 1947-ben nemzetgyűlési képviselő volt. Indíttatásom a társadalmi szerepvállalásra innen fakad. Családomban, a felmenőim között a segíteni akarás, a környezetükkel való törődés engem is meghatároz, mint embert. Megjegyzem, nem egyedüli gyermek vagyok, van egy öcsém, Csaba, ő vállalkozóként dolgozik. Az általános iskola alsó tagozatát a Gárdonyi Géza nevére keresztelt sályi iskolában végzetem. Ötödik osztálytól tanulmányaimat a Martos Ferenc Ének-zene Tagozatos Általános Iskolában folytattam Mezőkövesden.

Ebben az iskolában történt egy olyan esemény Lászlóval, ami szerintem befolyással volt az egész eddigi élete alakulására.
Valóban, ugyanis itt tanultam meg, hogy a kíméletlen őszinteség sokszor visszaüthet. De felnőtt fejjel azt is tudom, hogy a múltbéli sérelmeken túl kell lépni, ahhoz, hogy a jövőbe tekintve a jelenben értéket tudjunk teremteni.

Tulajdonképpen mi szeretett volna lenni?
Orvos. Így a miskolci Korányi Sándor Szakközépiskolába iratkoztam be osztályfőnököm javaslatára, majd azután a szakosított mentőápolói tanulmányokat is elvégeztem. Miközben az egyetemre készültem, tapasztalatokat szereztem az OMSZ-nál.

Ebből az időből kire emlékezik szívesen, mint példaképre gondolva?
Dr. Somogyi Erzsébet főorvosnőre, aki kardiológus volt, Coronaria-őrző gyakorlatot alakított ki az osztályán. Elhivatott, kedves szakemberként nem csak a szakmát, hanem a betegekkel való bánásmódot is megtanította.

Hogy érezte magát, ha mentőznie kellett?
Nagyon szerettem ezt a munkát. Mivel igen vékony gyerek voltam, ha roncsba vagy beomlott házba kellett bekúszni, a mentőtisztek engem küldtek, mert befértem minden nyíláson. Így a helyszíni ellátás fortélyait nagyon korán el kellett sajátítanom, amivel nagy segítségére voltam a mentőtiszteknek. Ezeket a sürgősségi ellátásokat, a helyszíni mentést, kardiológiai problémák sürgősségi megoldását igazi kihívásnak tekintettem.

Laci, gondolom eljött az idő, amikor már tovább óhajtott lépni.
A szakközépiskolában a fizikaoktatás kisebb hangsúlyt kapott, ez szerepet játszott abban, hogy a Debreceni Orvostudományi Egyetemre nem elsőre vettek fel. Ezt az időszakot is hasznosan töltöttem a mezőkövesdi Mentőállomáson. Az anatómia szigorlat sikertelensége után el kellett gondolkodni, mit tegyek? Kockáztassak vagy a Debrecenben újonnan induló gyógyszerész szakra felvételizzek? Ekkor még a gyógyszerészet tudománya számomra ismeretlen volt. Később beigazolódott, amikor a gyógyszerészet sokszínűsége feltárult előttem, hogy jó döntés volt. Ebben a hivatásban is megtaláltam az érdeklődési területemnek megfelelő kihívásokat. Prohászka Ottokártól megtanultam, hogy életünk útján a kő, áldás is lehet.

2001-ben Önök voltak az első évfolyam, akik Mezey Géza professzor úrtól kapták meg a diplomájukat.
Igen, „Mezey Géza tanítvány” vagyok. Professzor úr személyisége meghatározó volt számomra az egyetemi évek alatt: az élethosszig tartó tanulás, önmagunk képzése és a tudásunk átadása a kötelességünk az életünk folyamán.

A következő lépcsőfok megtételéhez honnan vette az indíttatást?
Egyetemi tanulmányaim alatt meghatározó volt Dr. Feketéné Dr. Csótó Edit által tartott receptúra gyakorlat és klinikai gyógyszerészet szakirányú képzés. Nemcsak szakmai felkészültsége, elhivatottsága, de egyénisége, közvetlensége is példaként szolgált számomra. Így egyértelmű volt, hogy 2001-től a DEOEC Klinikai Gyógyszertárában dolgoztam, ahol Dr. Feketéné Dr. Csótó Edit lett a közvetlen főnököm, akitől a precizitást, a betegekkel való törődést, a kihívások szakszerű megoldását tanultam, illetve azt, hogy a gyógyszertechnológus számára lehetetlen nincs, a beteg az első. A klinikai gyógyszerészeti szemlélete meghaladta korát. Főszemlélete mindig az volt, hogy türelemmel, állhatatos munkával fogadtassuk el szaktudásunkat, mert ez viszi előre a klinikai gyógyszerészeti szemlélet elfogadtatását az orvosok körében. A gyógyszerész-hallgatók és a gyógyszertári asszisztensek és szakasszisztensek gyakorlati oktatásában és vizsgáztatásában is komolyan ki kellett venni a részemet. Klinikai szakgyógyszerész képesítést szereztem, később Szegeden gyógyszer-technológiából is szakvizsgáztam, amely később meghatározta szakmai munkásságomat. A 14 év alatt sok klinikussal dolgoztam együtt számtalan komplikált eset megoldásán, amelyben korábbi tanulmányaim és munkatapasztalataim is segítségemre voltak. Lehetőségem nyílt a 3 lépcsős ESOP onkológiai gyógyszerészeti mesterkurzusainak elvégzésére. Ezen végzettségem is igen hasznosnak bizonyult az onkológusokkal való együttműködés során.

Laci a teljesség igénye nélkül soroljon fel egy-két fontos állomást, ami tudományos életét meghatározta. 
Diplomamunkám témájául is már kísérletes kutató munkát választottam. Később, Münsterben is voltam tanulmányúton, ahol új típusú antiepileptikumok hatását vizsgáltuk az éti csiga bukkális ganglionján. Altrup professzor úr közvetlensége, szakmai felkészültsége, kitartása meghatározó volt tudományos munkámban. Megszereztem a PhD fokozatot, mely az epilepszia klinikai gyógyszerészeti és farmakoepidemiológiai területen végzett vizsgálatok eredményeit összegzi, illetve Epilepszia Adatbázist hoztunk létre. Témavezetőm Prof. Dr. Fekete István volt. A doktori disszertációm kiváló bizonyítéka annak, hogy egy orvos és egy gyógyszerész különböző látásmódja milyen új megállapításokat hozhat a tudományban. Az Ő személyisége és a munka során megismert többi orvos lelkesedése inspirálólag hat(ott) tudományos tevékenységemre. Az epilepszia kongresszuson tartott előadásom megerősített abban, hogy jól képzett, pozitív szemléletű klinikai gyógyszerészekre nagy szükség van.

Jelenleg hol dolgozik és a nyelvek ismeretével és gyakorlatban történő használatával hogy áll?
A Debreceni Egyetem Gyógyszerésztudományi Karának Gyógyszerfelügyelet és Gyógyszergazdálkodási Tanszékén dolgozom. Tanszékvezetőm, Dr. Tóth E. Béla személyében egy olyan oktatót volt szerencsém megismerni, aki partnerként tekint rám az oktatásban. A Kar angol nyelvű oktatásában is részt veszek. Angol, német és olasz nyelven folytattam tanulmányokat.

Laci a társadalmi, a szakmai munkásságát azok, akikkel kapcsolatba kerül, ismerik, de kérem, említse meg nekünk is az elismeréseket, amelyeket kapott eddigi tevékenységéért.
2008-ban mesteroktató gyógyszerész címet kaptam. 2017-ben Dávid Lajos Emlékérmet adományozott az MGYT-KGYSZ. Ezekre nagyon büszke vagyok.

Ez az emlékérem egy kiváló példamutató professzorról kapta a nevét, aki méltó példaképe lehet. 

Csaladja
A tudomány és az oktatás területén elért eredményeit ne részletezzük tovább. Beszéljünk a magánéletéről és arról, hogy került a PHOENIX továbbképzés előadói közé.
Bár a feleségemet (Dr. Fekete Klárát) már egyetemista koromban ismertem, de csak később fordult komolyra kapcsolatunk. 2004-ben házasodtunk össze. Két gyermekünk született, Karolina és Ágoston. Margitka ismeri őket és tudja, hogy igazi minden iránt érdeklődő gyerekek. Itt jön az a történet, ami megvilágítja, hogy kerültem Margitkával ismeretségbe, ugyanis Mezey professzor úr a PHOENIX továbbképzést maximálisan segítette, ezt Ön is mindig említi, és meghívta az egyetemről azokat a számára fontos előadókat, akikről azt gondolta, emelhetik ennek a szakmai rendezvénynek a színvonalát. Így Prof. Dr. Sztaricskai Ferencet, Dr. Vecsernyés Miklós docens urat és Dr. Bácskay Ildikó tanársegédet, akik ma már dékán és oktatási dékán helyettes, Halmos és Tósaki professzorokat, Dr. Szilasi Máriát, aki ma már professzor és intézeti vezető, Prof. Dr. Fekete Istvánt és a feleségét, Dr. Feketéné Dr. Csótó Editet. Ők voltak azok, akik beajánlottak Margitkának bennünket Klárikával és attól kezdve mi lettünk a „Fekete-blokk”.

Vegyes
Laci akkor említsük meg azt is, Ön, mint fiatal szakember, biztosította a kötelező oltások, a gyermekbetegségek, a járványok és fertőző betegségek területén az új ismeretek fontosságának napirenden tartását is. 

Nagyon sokat jött előadni, mert az Ön által tartott előadások mindig az érdeklődésre számon tartottak közé sorolhatóak voltak és soha nem nélkülözték azt a szempontot, hogy az elmélet akkor sikeres, ha a gyakorlatban is megállja a helyét.

Befejezve a beszélgetést hadd említsük meg, hogy van egy női keresztnév, amely az Ön számára nagyon kedves, hiszen annak képviselői az Ön életében meghatározó szerepet játszottak. Ők a „három Klára” (nagymamája, édesanyja és felesége), akik szeretettel befolyásolják életét és vigyázzák minden lépését.
Kívánom, hogy még sokáig így legyen!

Köszönöm a beszélgetést!

G.M.A.