Én a szerencse gyermeke vagyok!

Szerző: dr. Gombos Margit Anna, 2018. 

Dr. Cserép Györgyné Dr. Rákász Erzsébet, gyógyszerész

10 évvel ezelőtt a budapesti aranydiplomások úgy gondolták, szép időt töltöttek el a táraasztal mögött, mint gyógyszerészek és a közös ünnepüket, az átadási ceremónia utáni fotót szerették volna nyomtatásban látni. Így megkérték Fekete Mária kolléganőjüket, aki Békés megyéből ismert, hogy írjak róluk. Szívembe zárni könnyű volt a jókedvű évfolyamot, és a mindent elintézni tudó Tóth Barna kollégát. 2018. januári hideg napjain sem pihent Barna gyógyszerész úr, hanem figyelmeztetett, rám csörgetett: „Tudod, hogy van közöttünk egy kolléganő, akit ismersz és aki 60 éve tette be a lábát a Garay téri patikába és most is ott dolgozik?”
  alt

60 év egy patikában?! 10 éve nem láttam a „hősnőt”, Cserép Györgyné Rákász Erzsébetet (Babát). Gondolatban felkészültem a találkozásra, ilyenkor már minden év kettőnek, sőt háromnak számít. Gyémánt diplomások lesznek! Gyorsan ment az időpont-egyeztetés, hála Istennek Baba emlékezett rám. Mint minden találkozás, ez is okozott meglepetést, rácsodálkozást és ismét és újfent gazdagabb lettem, és boldogabb, mert kincset találni nem mindenkinek adatik meg, csak a kiválasztottaknak.
Honnan indultál, mert hogy hová jutottál, azt látom. Mi történt veled a mondhatni nem rövid munkás életedben?
Édesanyám Fakan Erzsébet, Nagykőrösön látta meg a napvilágot. Édesapám Rákász József, földműves családba született, 5-en voltak testvérek, kislángi származású egyébként. Érdeklődő, alapos ember lévén kitanulta a sajt- és túrómester szakmát, és Kocséron tejüzemet vezetett. Ő református volt, és én, mint egyedüli gyermek ott tanultam a református iskolában, ahol minden pad egy osztályt jelképezett. Csak azt tudom mondani, álomszép gyermekkorom volt. Disznóvágásra csengős szánon vittek bennünket a csikorgós, hideg éjszakában.

                       alt alt alt

Van egy tanulságos történetem erről az időről. Büntetésben voltam, édesapám megtiltotta, hogy kitegyem a lábam a házból. A barátnőm addig győzködött, hogy menjek el vele korcsolyázni, hogy végül is kötélnek álltam. Azzal biztatott, hogy régen itthon leszünk, mire szüleim hazaérnek, és így nem lesz lebukás. Télen a szürkület korán beáll, így nem észlelhettem, hogy a tavon az előttem sikló barátnőm egyszerűen eltűnt. A veszélyt nem ismertem fel, a léket amikor megláttam én még megúsztam, de már sejtettem, hogy a barátnőm bajban van. Kiabáltam segítségért, a faluszéliek rohanva jöttek és segítettek kihúzni őt. Nyakig vizesen én csak arra tudtam gondolni: mi lesz otthon?

Édesapámék már a falusi hírszolgálatnak köszönhetően előbb megtudták mi történt velünk, mint ahogy hazaértem. Nem említette egy szóval sem, hogy nekem otthon kellett volna lennem, úgy örültek, hogy élünk.
Jött a háború, és nekünk menekülni kellett, de ezt is túléltük, pedig egyszer a ház mellett robbant egy bomba, engem úgy húztak ki a romok alól. A háború után minden megváltozott. Nagykőrösön a polgári leányiskola átalakult 8 osztályos általános iskolává, azt befejezve az Arany János Gimnáziumban érettségiztem (egyébként Arany János itt tanított!). Nézd mit hoztam Neked, hogy megmutassam! Az akkori olvasónaplómat.

Kedves Olvasó tanúsíthatom, a szépen vezetett, alfabetikus sorrendben felsorolt úri világ leányregényei, majd az ’50-es évek komszomol és úttörő regényei szépen megfértek az értékes kordokumentumban. Meg kell hagyni, a kolléganő maradandóan alapozta meg az általános műveltségét. 
Nyilván szavalóversenyekre is beneveztek. 
Versenyek nem voltak, de gyakran szavaltam rendezvényeken, az olvasás és a verstanulás kedves időtöltésem volt.

Hogyan választottad mégis a gyógyszerész kart?
Véletlenül, eredetileg a barátnőm gondolt erre a pályára, de végül csak én jelentkeztem és szerencsémre egyből fel is vettek. 1953-tól kollégistaként éltem a fővárosi életet.

Úgy sejtem ebben az időben ismerkedhettél meg a férjeddel, akivel jelenleg is élitek a nem mindennapi és nem egyszerű, és egyáltalán nem unalmas családi életeteket.
Bizony nem egyszerű az életünk, hála Istennek nem unatkozunk. Férjem kutatóvegyész lett és szintén sok-sok évet töltött el munkahelyén, úgy látszik, mi ilyen hűséges emberek vagyunk. Nyugdíjasként sem pihent meg, egy holdnyi ugart alakított át virágzó szőlővé és barackossá a Balaton-felvidéken. Mandulamagokat ültetett, több százat, majd a fiatal csemetékbe őszibarackot szemezett, különböző fajtákat, így évek múlva két hónapon keresztül érett nálunk a barack! A balatoni nyarak, késő esti séták, nagy biciklizések, és az őszi szüretek mind gyönyörű emlékek az életünkben.

    alt alt

Egyébként 1957. május 24-én egy kiránduláson ismerkedtünk meg. És most figyelj, milyen volt az ’58-as évem! 1958. januárban házasságkötés, februárban államvizsga, 11-én esküvő, 15-én avatás. Most jön nagybetűvel 1958. FEBRUÁR 17 – ekkor léptem be ebbe a patikába és azóta kisebb-nagyobb megszakításokkal koptatom itt a kövezetet.

Szinte hihetetlen ez a hosszú idő és az, hogy Téged hallgatva nem érzékelem az unalmat. A megszokottság, a rutin, ahogy látom nem ismert a Te szótáradban. Irigylésre méltó ember vagy!! 
Milyen volt a kapcsolatod az előző főnököddel, Muraközi Ernőné, Kis Valériával?
1959-ben elkezdődött egy felújítás, 1 évig Sashalmon dolgoztam. 1960-ban ismét itt találtam magam. Visszatérve nagyon jó főnök volt Valéria, azonban a kezdődő betegsége elhatalmasodott, a Gyógyszertári Központ felmentette a patika vezetése alól. 1963-tól megbízott vezető lettem, majd 1965-ben neveztek ki végleg.

        alt alt alt

Gondolom egy ilyen nagy forgalmú gyógyszertár nem engedte, hogy egy percig is unatkozzál.
Mikor születtek a gyermekeitek?
1961 áprilisában György fiunk, aki agrármérnök diplomát szerzett, de elcsábította a kereskedelem és üzletember lett. A harmadik generáció a kislánya, Cserép Veronika. Szilvi 1966-ban látta meg a napvilágot, ő azután sokat megfordult itt a gyógyszertárban és szívta magába a patika utánozhatatlan levegőjét, meg is fertőzte.

Elérkezett 1996 privatizálás, milyen gondolatok foglalkoztattak?
Voltunk itt, akik sok évet dolgoztunk együtt és engem az motivált, hogy próbáljunk meg együtt maradni. Kölcsönt felvéve sikerült a családommal privatizálni, és így a kollégák is maradhattak. A szerencse ekkor is mellém állt, egy sorsoláson a Pharmafontana-tól autót nyertünk! Persze ki sem gurult a szalonból, egyből törlesztésre használtuk.
Megjegyzem most már bármilyen összejövetel, megemlékezés van, sajnos én vagyok a korelnök. Minden 5 évet megünneplünk valahol más-más helyszínen. A 20. évfordulóra a férjek is eljöttek, minden alkalom feledhetetlenül jól sikerült.
Az első időben felkerestek a nagykereskedők, nagyon jó kapcsolat épült ki a PHOENIX Pharma látogatójával, Kéri Zsuzsával, nagyon sajnálom, mert elment nyugdíjba. Olyan régi típusú ember vagyok, ragaszkodom az ismert arcokhoz. Látod mi is megismerkedtünk 10 éve és milyen öröm ismét találkozni, és mesélni erről az én NAGY életemről, mesélni arról hogyan lettem Rákász Babából Cserép Babi.

      alt alt 

Nekem milyen öröm hallgatni, és mennyi mindent nem is írok meg, mert akkor külön szám jelenne meg rólad, de legalább én megismerem a Te, a Ti gazdag életeteket.
Hát még ha Szilvia is idejön és elmondja a számomra legkedvesebb 80. születésnapi ajándékát, amit Gyuri fiammal szerveztek fáradhatatlan kitartással. Nézd meg a könyvet, amit összeállított Szilvia, és a mellékelt fotó elárulja ez a nap olyan, ami nem ismételhető meg!

Valóban a színek, a kifejező arcok láttán az ember érzi, nem mindennapi volt ez az esemény a Te és kollégáid életében.
A háttérben egész idő alatt csendesen tevékenykedő, életkoránál sokkal fiatalabbnak kinéző Szilvi leült velem szemben, akit a számomra legkedvesebb gondolatával mutatom be Önöknek: addig, amíg nem csináltam meg ezt a meglepetés patikatörténeti összeállítást, kívülállóként tettem itt a dolgom – de most már olyan, mintha egy előtörténettel rendelkező, szívdobbanását kitapintható organizmusnak lennék a része. Ha pedig az vagyok, szolgálnom kell őt a legjobb tudásom szerint.

Míg ezek a szép gondolatok megszülettek a fejedben és a szívedben, addig is történt Veled egy és más. Azt már tudjuk, mikor születtél, mondd el kérlek hol tanultál?
A Kis János altábornagy utcában a Tanítóképző, Gyakorló Általános Iskolában kezdtem, majd az ELTE Trefort utcai, akkor Ságvári Endre Gimnáziumában érettségiztem. Nagyon jól ment a biológia és tudományosan szerettem volna foglalkozni vele. A szüleim sugallatára, amelyet a jövőm iránti aggodalom szült, hozzávettem a kémia szakot. Ez praktikusnak tűnt, így végeztem biológia-kémia szakos tanárként 1990-ben az ELTÉ-n.
Közben angolt tanultam egy frissen indult képzésben, amit arra találtak ki, hogy idegen nyelven is tudjuk a tárgyainkat tanítani. Kaptam egy éves ösztöndíjat Bristolba, ahol a helyi tanárképzést ismerhettem meg. 1991-ben hazajöttem és attól kezdve a pestszentlőrinci két tannyelvű Karinthy Frigyes Gimnáziumban tanítottam. Itt részese lehettem egy új programnak, a nemzetközi érettségi bevezetésének, ami teljesen meghatározta későbbi tanári pályámat. Közben az angol nyelvtanári szakot is elvégeztem. 
Akkor jött 1996-ban a privatizálás. Ez a dolgok átértelmezését tette szükségessé.

Gondolom itt az jön, mi az Neked, gyerünk a gyógyszerész karra, most bevesszük azt!
Azért nem volt ilyen egyszerű, de 1996-ban felvettek, amely tantárgyakból már volt szigorlatom, beszámították. Négy év alatt sikerült befejezni munka mellett, nappali tagozaton az egyetemet. Így 2000-ben diplomás gyógyszerészként álltam a szüleim előtt!

alt 

     alt alt

Abbahagytad a tanítást?
Nem, most egy nemzetközi iskolában - a BME Gimnáziumban - tanítok kémiát angolul, ahol már szintén lehet nemzetközi érettségit tenni.

Magyarul pedig viszed azokat a dolgait a patikának, amit már édesanyád szívesen átad Neked, például e-recepttel kapcsolatos intézkedéseket. Most a patika átépítése a fontos feladat és az egyéb háttérmunka, - a többi, mint a táraasztal mögötti munka - szerinted még várhat, mivel mindenben tökéleteset akarsz nyújtani.
Ami szerintem sikerül is, hiszen itt van az Anyu példája és a többieké. Több feladat vár rám, amit meg kell oldanom, például a patika épületével kapcsolatosan is.

Anyu meglepetés kötete révén kapcsolatba kerültél, kivel is?
Ennek a patikának az alapítójával, Hűvös Lászlóval, akit azért már akkor is a szobrászat jobban érdekelt, mint a gyógyszerészet. Több köztéri szobra is található Budapesten, Szmodics László gyógyszerész-történész írt is róla. 1912-ben nyitotta meg ezt a patikát, ami azóta is működik! Feladatomnak tartom, hogy valahol, bárhol megtaláljam az eredeti patika épület fotóit, talán még a belső terekről is találok használhatókat.

     alt alt

Szilvia anyukád lánya vagy, teszed a dolgod fáradhatatlanul. Biztosan végére jársz a kezdetek felkutatásának is.
A Jóisten adjon Nektek erőt mindnyájatoknak!

Hagylak most már titeket dolgozni, köszönöm az időt, a sok szép élményt, a képeket!
Ha a kutató munkád sikerrel zárul, pótoljuk az eredeti gyógyszertár hiányzó fotójának közlését.

G.M.A.