Bölcsőhalál - Minden szülő legszörnyűbb rémálma

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám 2013. március 7.

 

dr szanto imre A Madarász utcai Gyermekkórházban működik az a centrum, amely a szülőket készíti fel a hirtelen csecsemőhalál megelőzésére, illetve – amennyiben mégis bekövetkezne minden kisgyermekes szülő legszörnyűbb rémálma – annak kivédésére. A téma hazai legismertebb szakértője, dr. Szántó Imre és kollégái minden kedden 16 és 18 óra között tartanak tréninget és előadást a bölcsőhalálról, amely tartalmazza az otthoni monitorozás megszervezését és a programban használt monitor forgalmazását is. Dr. Szántó Imrével beszélgettünk.

Mit értünk bölcsőhalál alatt?

Bölcsőhalálról beszélünk minden csecsemőkorban hirtelen és váratlanul bekövetkező halál esetén, amennyiben az előidéző ok széles körű utólagos vizsgálatokkal sem tisztázható, ide értve a boncolás eredményét is. Bár az éber állapot nem kizáró ok, az esemény legtöbbször alvás közben – gyakran az éjszaka folyamán – következik be. A szülő, ha egyáltalán módja van észlelni mindezt, nem találkozik harsány tünetekkel: az addig normálisan viselkedő baba tónustalanná válik, hangot nem ad, mozgás, légzés nem észlelhető, esetleg a bőr és nyálkahártyák színe megváltozik. Előfordulhat, hogy gyomortartalom visszajut a garat- vagy szájüregbe, onnan a légutakba. Ez a bekövetkező halál oka és következménye is lehet. A korszerű vizsgálati módszerek révén e tünetek mögött ma már egyre jobban megismerhető a mélyben zajló fenyegető folyamatok rendszere: a vegetatív egyensúly felborulása, az önszabályozó mechanizmusok kisiklása, a keringés csődje, az anyagcsere-folyamatok, mindenekelőtt az oxigén-anyagcsere elégtelensége, és így tovább. Ezek a felismerések egyre hatásosabb prevenciós módszerek kialakítását ígérik. Viszont a közvélemény még mindig rendkívüli módon alultájékozott a kérdésben, ezért is dolgoztam ki a bölcsőhalál-prevenciós programot a ’90-es évek eleje óta. A szülők felvilágosítása ma is minden kedden 16 és 18 óra között folyik a Madarász Kórházban, és oktatási segédkönyvet is összeállítottam a témában.

Mikor következhet be a legnagyobb valószínűséggel a bölcsőhalál?

A bölcsőhalál kizárólagosan az első tizenkét hónap problematikája, utána a kisbabák „kinövik” a veszélyeztetettséget. Ebben a periódusban beszélhetünk egy felszállóágról és egy leszállóágról: a hasonló tragédiák többsége három-négy-öt hónapos korban történik, majd csökkenő tendenciát mutatva nagyjából egy éves korig tart.

Jellemző esetleg valamilyen nemi vagy földrajzi megoszlás, vagy e tekintetben esetleges jellegről beszélhetünk?

A fiúk átlagosan kétszer olyan veszélyeztetettek, mint a lányok, és a földrajzi eloszlás is nagyon sok tényező függvénye. A legmagasabb arányokat Új-Zélandon, a maorik körében mérték, itt több mint 4-7 százalékos mutatóról beszélhetünk, de ez egy alkohollal, kábítószerrel erősen szétzilált népcsoport. Nemzetközi összehasonlításban a magyar viszonyok relatíve kedvezőnek tekinthetők, a kis frekvenciájú államok közé tartozunk. Az utolsó pontos felmérés 2000 környékén történt, az akkori mutató nagyjából 0,3 ezrelék volt. Ezzel az értékkel például Dániával kerülünk egy rangsorba, míg például Olaszországban ezer megszületett babára egy bölcsőhalál esik, az Egyesült Államokban pedig 0,77 ez a szám. A hazai eredmények megalapozottak, mivel nálunk minden hirtelen haláleset után kötelező a boncolás. Utóbbi hiányában a bölcsőhalál nem is vélelmezhető. Hozzátenném még érdekességként, hogy bizonyos adatokat nehéz megítélni. Japánban a bölcsőhalál előfordulási aránya például a hivatalos adatok szerint a miénkkel azonos ugyan, ám az esetek 80 százalékában nem történik boncolás. Pápua Új-Guineában pedig a statisztika szerint szinte sosem fordul elő hirtelen csecsemőhalál, viszont soha nem is boncolnak.

Esetleg megjósolható, mely körben nagyobb az esély a bölcsőhalálra?

Nagyon ritka, amikor valamit az orvos határozottan és egyértelműen meg tud jósolni. Ebben az esetben mindez már csak azért is problémás, mert a bölcsőhalál okát nem tudjuk, és soha nem is fogjuk megtudni.

Miért ilyen biztos ez?

Az említett definícióban is benne van: akkor van jogunk azt deklarálni, hogy bölcsőhalál történt, ha egy csecsemőnél hirtelen halál fordul elő – vagyis leáll a légzése, a keringése, netán mindkettő –, és az utólagos vizsgálatok, illetve a boncolás során sem derül ki ennek az oka. Vagyis ha tudjuk a pontos élettani okot, akkor már nem bölcsőhalálról beszélünk, hanem szívproblémáról, fulladásról vagy akármilyen más esetről, ami az adott esetben a halált okozta. Azt persze el tudjuk mondani, hogy a világstatisztikák alapján milyen körülmények között következhet be nagyobb valószínűséggel hasonló tragédia, és azt is, hogy mit tehet a szülő, hogy kivédje ezt. A helyzetet nagyban nehezíti, hogy az előzetes kivizsgálás ilyen esetekben semmit sem számít: teljesen egészséges baba is beleeshet ebbe a csapdába. Vagyis előre nem lehet kiválasztani vagy orvosi vizsgálatok segítségével megjelölni azokat a csecsemőket, akiknél előfordulhat. Eddigi ismereteink alapján ma úgy fogalmazhatunk, hogy a bölcsőhalál nem vezethető vissza egyetlen okra, hanem többtényezős eseményről van szó. Ha e tényezők egyike-másika szerencsétlen módon találkozik, akkor ezek egymás hatását erősítve vezetnek adott esetben az életfolyamatok hirtelen csődjéhez. A háttérben olyan agytörzsi központok fejlődésének megkésettsége feltételezhető, amelyek a légzési és keringési rendszer egyensúlyáért, valamint az úgynevezett ébresztő reflex működéséért felelősek. Alvás alatt az ébresztő reflexnek köszönhetően a fej elfordul a szabad légzést akadályozó helyzetből. Tehát a szülő akkor jár jól, ha felkészül a lehetséges hasonló helyzetre és elsajátítja az ilyen helyzetben alkalmazandó eljárást, és nyilvánvalóan nem fog megsértődni, ha utóbb kiderül, hogy az ő gyermekénél amúgy sem következett volna be a tragédia.

Tudna azért mondani néhány ilyen „esélynövelő” példát, ami hajlamosít a bölcsőhalálra?

Nem szeretem a teljesség igénye nélküli felsorolásokat, mert azok mindig hiányosak és félrevezetők, ebben a témában pedig több könyvnyi méretűre rúg a vonatkozó szakanyag. Tényleg csak néhány kézenfekvő példát tudok kiemelni ilyen keretek között, és hangsúlyozom, hogy ez csupán pár a rengeteg tényező közül. Ha hason fekszik a kisbaba, a nemzetközi statisztikák alapján hamarabb bekövetkezhet a bölcsőhalál. Vagyis igyekszünk segíteni a szülőknek abban, hogy ne hason, hanem háton fektetve tudják altatni a babákat.
bolcsohalal

 Ugyanígy ha túl meleg van a kicsi szobájában, vagy más okból zavar történik a hőháztartásában, az is hajlamosíthat a hirtelen halálra. Ez nagyon leegyszerűsítve azt jelenti, hogy a hőtermelés és a hőleadás egyensúlyában beáll valamilyen rendellenesség, a baba több hőt termel, és nem tudja leadni a feleslegesen termelt hőt, akkor beáll a hőpangás. Ugyanígy említhetem a gombával, baktériummal fertőzött matracokat, illetve bizonyos kóros reflexeket a gyomortartalom visszacsorgása során. Állhatnak a háttérben veleszületett anyagcserezavarok, illetve a nem megfelelő ágyazási technika is okozhatja a tragédiát, de még egy sor másik rizikófaktort is felsorolhatunk a hátrányos szociális helyzeten és aluliskolázottságon át egészen a dohányártalmakig.

És mit tehet ilyenkor a szülő?

Két nagyon fontos tényezőről kell szót ejtenünk. Az egyik, hogy időben vegye észre a szülő, ha a kicsinek leállt a légzése, ugyanis az emberi agyvelő négy percnél tovább nem tolerálja az oxigénhiányt. Ezt azt jelenti, hogy a látszólagos halál pillanatától fogva négy perc áll számára rendelkezésre, hogy megmentse a gyermekét. A másik, hogy amennyiben időben értesül róla a szülő, hogy baj van, oxigénhez kell juttatni a baba agyát. Ez nem történhet a felnőtteknél ismert elsősegélynyújtási módszerekkel, hiszen a kisbabáknak még más az anatómiai, élettani felépítésük: szűkek a légutaik, ha eldugul az orruk, nem tudják kifújni, hanem megfulladnak, minden mély légzéskor hátraesik a nyelvük, elzárva ezzel a felső légutakat, és még sorolhatnám. Vagyis lényeges körülmények indokolják, hogy megtanítsuk a szülőknek a csecsemő-újraélesztést.

Ehhez azonban – ahogy említette – arra van szükség, hogy észleljék, ha baj van. Ebből következtetve viszont nincs igazuk azoknak, akik felesleges humbugnak tartják a légzésfigyelő monitorokat, ugye?

Az általam eddig elmondottakból logikusan következik, hogy óriási felelőtlenség célszerűtlen módon életveszélynek kitenni a kisbabákat, amikor csak az segíthet, ha a sors megkegyelmez, és az adott családban nem fordul elő bölcsőhalál. Úgy is fogalmazhatok: a szülőknek semmi értelme felkészülniük a kicsi újraélesztésére, ha nem biztosítják a maguk számára, hogy az első négy percben értesüljenek a légzés leállásáról. Márpedig egy ilyen szituációban minden ezen áll vagy bukik: hogy kap-e a gyermek négy percen belül oxigént. Az a lényeg, hogy odaérjek és csinálni tudjak valamit. Aki nem használ monitort, az elzárja magát ettől a lehetőségtől.

Milyen biztonsággal lehet felkészíteni a szülőket a bölcsőhalál kivédésére?

Immáron durván tízezer család védelmét tudtuk biztosítani az elmúlt időkben, és teljes biztonsággal kijelenthetem: ebben a körben nem fordult elő bölcsőhalál, pedig a statisztika szerint már esedékes lett volna. És miközben a csecsemők életét mentjük, közben a szülőkön is segítünk. Sokan mondják is utólag, hogy köszönik a nyugodt éjszakákat.

www.bolcsohalal.hu