Bőrelváltozások sebészeti kezelése

Szerző: Dr. Draveczki-Ury Ádám 2012. szeptember 28.

A bőr daganatos elváltozásai megfelelő idejű észlelés esetén általában jól gyógyíthatóak, ha azonban a betegség elért egy bizonyos stádiumot, már nehéz velük mit kezdeni, és a következmények is tragikusak lehetnek. Azt ugyanakkor sokan nem tudják, mikor van szükség sebészeti beavatkozásokra, és főleg miként zajlik egy ilyen műtét. Dr. Dömötör Gábor sebész szakorvost, az Ars Medica Lézerklinika vezetőjét kérdeztük. dr domotor gabor

 

Milyen bőrelváltozások esetében érdemes műtéti beavatkozással eltávolítani az adott rendellenességet, és mikor?

A bőr szintjéből általában kiemelkedő színtelen, vagy pigmentált, barnás színű, szemölcsszerű elváltozások többfélék lehetnek: anyajegyek, úgynevezett öregségi szemölcsök, fibrómák, úgynevezett bőrszarvak, és így tovább. Ezek többnyire jóindulatú elváltozások és elsősorban esztétikai okból távolítjuk el őket, az irritációnak kitett helyen lévő festékes anyajegyek eltávolítása azonban orvosi szempontok alapján is indokolt. A vizsgálatok során gyakran kérnek tanácsot a betegek, hogy melyik anyajegyüket vetessék le, vagy levetessék-e egyáltalán anyajegyeiket. Mindig azt szoktam mondani, hogy ha orvosi indoka nincs – vagyis nem rosszindulatú vagy azt megelőző stádiumban lévő az adott elváltozás –, akkor kizárólag az dönt, hogy a beteg számára mennyire zavaró helyen van akár esztétikailag, akár az irritáció, vagy az esetleges sérülésveszély miatt.

Milyen vizsgálatokkal lehet megállapítani, hogy rosszindulatú-e az adott bőrelváltozás?

A műtétet alapos szakorvosi vizsgálat előzi meg, amelynek során először szabad szemmel, majd nagyítóval tekintjük meg az elváltozást. Utána részletesen tájékoztatjuk a betegeket a betegségükről, a javasolt műtétről, a műtéti érzéstelenítésről, a műtét utáni gyógyulás szakaszairól és a lehetséges szövődményekről. A műtétről videót, a várható esztétikai eredményről pedig fotót tudunk mutatni. Maga a műtét a vizsgálat és a konzultáció után azonnal, vagy bármely későbbi időpontban is elvégezhető.

borelvalt

Hogyan zajlik a gyakorlatban egy ilyen beavatkozás?

Rádióhullámú technikával távolítjuk el az elváltozást az ép szövetben. Ez végleges megoldást és ugyanakkor szép esztétikai eredményt nyújt. Magát az eltávolítást egy wolframhurokkal végezzük el: az elváltozást gyakorlatilag „leemeljük” az alapjáról. A rádióhullámú sugárzás csak a kimetszés vonalában párologtatja el a sejteket, ezért ugyanolyan seb marad utána, mint egy lézerrel végzett műtét esetében, ám ugyanakkor szövettani vizsgálatra alkalmas mintát is nyerünk.

Milyen hegesedésre lehet számítani egy ilyen műtét után?

A szemölcs alapjának megfelelő nagyságú, kissé homorú, horzsolásszerű seb marad a beavatkozás helyén. Mivel ez a technika a környező szövetekben minimális hőkárosodást okoz, ennek köszönhetően a seb nagyságától függően tíz-tizennégy nap alatt gyógyul meg, hasonlóképpen, mint egy horzsolt seb. A beavatkozás után ezt gyorstapasszal ragasztjuk le, amit körülbelül két órával később lehet eltávolítani. A seb az alapjáról feltelődve, úgynevezett sarjadzással gyógyul, a sebfelszínt elérve behámosodik. Ez a másodlagos sebgyógyulás mérettől függően egy-két hétig tart, magát az érintett bőrfelületet nem kell óvni a víztől, vagyis nyugodtan lehet tisztálkodni, zuhanyozni, fürdeni vele, és kötözni sem kell. A pörk a seb nagyságától függően tíz-tizennégy napon belül leesik, a helyén pedig rózsaszín folt marad, ami átlagosan fél év leforgása alatt fokozatosan elhalványodik. A végeredmény a szemölcs alapjának megfelelő nagyságú, a bőrrel egy szintben lévő, a bőrszínnél valamivel világosabb folt. Igazán szép esztétikai eredményt általában a 2 és 10 milliméteres nagyság közötti bőrelváltozások esetén kapunk, az ennél nagyobb bőrelváltozások esetében a plasztikai sebészeti kimetszés után maradó vonalszerű heg ideálisabbnak tűnik. Ezért ezekben az esetekben indokolt lehet a plasztikai műtét.

Indokolt menet közben kontrollra járni a sebbel?

A beavatkozást követően hat héttel egy kontrollvizsgálaton kell megjelenni, ahol megnézzük, hogy van-e a sebgyógyulásban kóros eltérés, úgynevezett keloidos heg, illetve azt is megvizsgáljuk, maradtak-e benne maradványsejtek. Rendszerint ekkor szoktuk kiadni a szövettani vizsgálat írásos leletét is.

Mit takar ez a bizonyos keloidos hegesedés?

A keloidos sebgyógyulás túlhegesedést jelent. Ennek az a lényege, hogy a sebgyógyulás során a normálisnál tömegesebb heg képződik, ami nemcsak elődomborodik, de piros színű is, és esetlegesen viszkető, égő érzéssel párosulhat. Ezek alapvetően jóindulatú elváltozások, esztétikailag azonban többnyire zavaróak.

Orvosolható valahogy ez a bizonyos esztétikai probléma?

Egy idejében elvégzett injekciókúrával megállítható, illetve visszafordítható a folyamat. Ez kéthetes időközönként három alkalommal közvetlenül a hegbe adott, hosszú hatású gyulladásgátló injekció beadását jelenti. Nem véletlenül emeltem ki, hogy idejében el kell végezni a kúrát, mert az elváltozás csak a műtétet követő három hónapon belül alkalmazott injekciós kezeléssel gyógyítható.

És mi történik, ha maradványsejtekre bukkannak? Egyáltalán hogyan lehet ezt észrevenni?

Ilyenkor jellemzően egy barna pötty látszik a hegben. Ezeket az úgynevezett residuumokat egy újabb műtéttel szoktuk eltávolítani.

Mennyire fáj egy efféle bőrelváltozás-eltávolító beavatkozás?

Alapelvünk, hogy a beteg se a vizsgálatoknál, se a műtéti beavatkozásoknál ne érezzen fájdalmat, ezért minden esetlegesen fájdalmas beavatkozást érzéstelenítésben végzünk el. A műtéti érzéstelenítés kiválasztásánál nagyon fontos a beteg egyéni fizikai és lelkiérzékenysége, de ezen kívül lényeges szempont a betegség súlyossági foka is. Vagyis a módszer minden esetben a konkrét esettől függ.

Előfordulhatnak esetleges szövődmények egy hasonló beavatkozás kapcsán?

Mint minden műtéti beavatkozás esetében, természetesen ebben az esetben sem garantálhatjuk a szövődménymentességet. Még a leggondosabb orvosi beavatkozás után is kialakulhatnak szövődmények, ezt fontos leszögezni. Ebben az esetben a lehetséges korai szövődmények a bőrfelszínen történő beavatkozás miatt nem jellemzőek, vagyis utóvérzés, gyulladás nem szokott előfordulni. A késői szövődmények között az említett túlhegesedést tudnám mondani.

Beszéljünk egy kicsit külön a szemölcsökről, hiszen sokan nem tudják, pontosan mit takar a vírusszemölcs fogalma.

A szemölcsök a humán papillómavírus, azaz a HPV családjába tartozó vírusok fertőzése következtében alakulnak ki az arra fogékony embereknél, elsősorban főleg gyermekkorban és fiatal felnőttként. Ezek a szemölcsök a bőr nyirokkeringésén keresztül hajlamosak a terjedésre, szóródásra, különösen akkor, ha mechanikus irritációnak tesszük ki őket. Ilyen lehet például egy szakszerűtlen eltávolítási kísérlet is. Maga a vírusszemölcs egyébként úgy alakul ki, hogy a bőrrel érintkezésbe kerülő vírus a hám mikrosérülésein keresztül behatol a bőrbe, és megfertőzi a hámsejteket. Ennek eredménye a szomszédos hámsejteknél fokozottabb szaporodás – ez jelenik meg a bőrön lassan növekvő szemölcs formájában. Fontos kiemelni azt is, hogy azon hámsejtek, amelyek lehámlanak a szemölcs felszínéről, maguk is tartalmazzák a vírust, vagyis tovább fertőznek.

Sok típusa van ezeknek a szemölcsöknek?

A leggyakoribb elváltozások közé a kézen és a láb talpi felszínén elő forduló szemölcsök tartoznak. Ezek jellemzője, hogy elődomborodnak, gyakran érdes felszínűek, a bőrrel egyszínűek, és mélyen helyezkednek el a bőrben, egyfajta „gyökerük” van. Amennyiben a talpon helyezkednek el, járáskor akár fájdalmasak is lehetnek. Sajnos ilyenkor a műtéti beavatkozás után maradó seb gyógyulásáig hasonló fájdalmakkal kell számolnunk, ez általában négy-hat hét szokott lenni. A kézen a körömágynál lévő vírusszemölcsök okozzák a legnagyobb problémát, ezek eltávolítása közben ugyanis maguk a körömtermelő sejtek is megsérülhetnek. Ez a későbbiekben a köröm deformálódását okozhatja. Itt kell megemlíteni a mozaikszemölcsöt, ami több, szorosan egymás mellett elhelyezkedő szemölcsöt jelent. A törzsön előforduló szemölcsök általában aprók, sima felszínűek és viszonylag gyorsan terjednek. A végbélnyílás körül, valamint a nemi szerveken előforduló vírusszemölcsöket pedig kondilómának hívjuk, ezek karfiolszerű növedékek. A látható kondilómákat minden esetben kezelni kell, mert folyamatosan növekednek és terjeszkednek, emellett pedig rákmegelőző állapotnak tekinthetők.

Miként távolítják el a szemölcsöket?

Erre többféle módszer is nyitva áll: lehetséges folyadékos ecsetelés, krémes kezelés, szikével történő kimetszés, Volkmann-kanalas kaparás, de gyakran elektromos késsel égetik ki vagy folyékony nitrogénnel fagyasztják el ezeket az elváltozásokat. Mi lézerrel, ambuláns műtétként szoktuk elvégezni a beavatkozást ambuláns műtétként, a kiterjedt vagy érzékeny helyeken lévő elváltozások esetén altatásban. A beavatkozás során nagyon oda kell figyelni arra, hogy a fertőzött területet a megfelelő mélységben kezeljük, ugyanis amennyiben nem pusztítjuk el vagy nem távolítjuk el az összes fertőzött hámsejtet, a szemölcs kiújulhat azokból, amelyek megmaradtak. Minden szabad szemmel látható szemölcsöt el kell távolítani, mert ha egyet is meghagyunk, az a nyirokutakon továbbterjedve újabb szemölcsök kialakulását okozhatja.

Maga a lézeres műtét hogy zajlik?

A lézerfény speciális a sejtekbe hatolva gőzzé változtatja azok víztartalmát, ezáltal mintegy „felrobbantva” a sejtet. A lézersebészetben a nagy pontossággal irányított lézerfény csak a kóros szövetet párologtatja el, miközben annak környezetét megkíméli, ezért gyorsabb a sebgyógyulás. A műtéti területen a fél milliméternél kisebb átmérőjű erek elzáródnak, így a beavatkozás vértelenül végezhető.

És hogyan gyógyul a seb?

Viszonylag mély seb marad a műtét helyén, ami szintén sarjadzással gyógyul. Az eltávolított anyagot itt is szövettani vizsgálatra küldjük, erről írásos leletet adunk ki a kontrollvizsgálat alkalmával.

Csak a látható szemölcsökkel kell foglalkozni ilyenkor?

A látható szemölcsökön kívül valóban létezhetnek még olyan kicsi, nagyítóval sem észrevehető elváltozások, amelyek csak pár hetes növekedés után válnak láthatóvá. Ezért a műtét után még további három hónapig kontrolláljuk a beteget. Ha ez idő alatt a megoperált területen, vagy közvetlenül mellette nem jelentkezik újabb szemölcs, a kezelést befejezettnek tekintjük és a beteget gyógyultnak nyilvánítjuk. Ha a szemölcs kiújulását vagy újabb szemölcs megjelenését észleljük, ezeket újabb műtéttel távolítjuk el, és újból elkezdődik a három hónapos megfigyelési időszak. Ez mindaddig így folyik tovább, amíg az utolsó műtét után három hónappal már nem találunk egy szemölcsöt sem. Mint látható, ez egy igencsak türelempróbáló folyamat, ami megköveteli a beteg és az orvos hosszú távú együttműködését. Így például a teljes gyógyulás csak akkor garantálható, ha a beteg pontosan betartja a kontroll-időpontokat.

Végleges gyógyulást eredményez egy ilyen beavatkozás?

Nem, sajnos minden további nélkül lehetséges az újrafertőződés.


www.arsmedica.hu